Tegnap este lefeküdtem egy tálacskával, amiben egy kifúrt paradicsomba dugtam az ujjamat, a népi gyógyászat szerint ez segíthet. Elég fegyelmezetten aludtam el, semmi nem lett paradicsomos. :) Hajnalban vizes borogatással folytattam..
Reggelre egy kicsit jobban nézett ki. Úgy gondoltam nem kell doki, elmentem Sárvárra vásárolni, ahol rátaláltam a tegnapi csokira, vettem egy "csokorral" :) sőt még egy darab ritkaságra is leltem, egy szülinapos kiadásos dunakavicsosra. Viszont a falu határában volt egy kis kalandom, egy fekete cica sétált át előttem, nem voltam rest megfordulni, vagyis csináltam egy kis kört, amitől anyukámnak égnek állt a haja. Nem baj, megnyugodtam, babona letudva, különben is én már csak ilyen vagyok! :) Aztán szép lassan az ujjam megint nagyon csufira dagadt, lilult és lángolt, Sárváron a gyógyszertárban Kalciumot javasoltak, és mielőbb orvost. Az orvos ráér..... Még mindig fáj, de nem annyira, kicsit dagi, de nem annyira, szerintem még egy kis borogatás, fájdalomcsillapító csokizás :), optimizmus, és aztán minden rendbe jön. :) No, egye fene, bevallom, semmi kedvem a dokihoz, talán azért mert kicsit félek, de meg azért mert tudom, érzem, hogy a szervezetem erős és legyűri majd a bajt. :)
Zoltán imát ígért.... azt hiszem ideért..... még egy kicsit én is hozzáteszek..... és nem lesz semmi baj....
itt a "gyógycsoki" hegyem :) azt hiszem egy ideig elég lesz :)