Rólam aztán tényleg nem mondhatja senki, hogy véresszájú feminista vagyok, ha visszanézi bárki az eddigi bejegyzéseimet inkább az ellenkezője derül ki. Elégszer „húztam le” nőtársaimat, ez nem azt jelenti, hogy elkerülték a figyelmemet az „erősebbik nem” gyengéi, hibái. Nem, bizony csak vártam a megfelelő időt, hangulatot, addig fortyogott bennem a dolog, hogy úgy érzem a mai nappal beérett, tálalhatóvá vált. Elég sokat szörföztem a blogok közt mostanság, és fel vagyok háborodva, hogy mennyi nőgyűlölő pali van! Férfisoviniszta, egoista pasasok írnak nemegyszer megvető rosszindulattal a nőkről. Mindezt megspékelve önmaguk iránt sajnálatot és szánalmat ébresztve. Mondanom sem kell, hogy általában ezen blogok szerzői elvált emberek. Kevés az a férfi, aki belátja, hogy a házasság, a boldogság két emberen múlik, és esetleg Ő is hibás lehet abban, hogy az nem működött. Amikor az ellenkezőjét olvasom, sok esetben a beismerés, esetleges önmarcangolás átlátszó képmutató színjátéknak tűnik. Több mint valószínű, hogy az is! Aztán az is érdekes, hogy nőgyűlölő barátaink, igazi átváltozó bajnokok, női blogokban kedves, szellemes kommentelőként találkozhatunk velük, és amíg a vadászidény tart, nők társaságában igazi sármos, gentlemanként tetszelegnek. Egy új kaland, vagy netán tán beköszöntő szerelem sem képes bennük megszüntetni a nők iránti megvetést, eltüntetni lelkükből a tüskéket, azért, mert nem is akarják igazán. Ezek a kapcsolatok is nagyrészt rövid időn belül zátonyra futnak, amiért megint a nő a hibás. Arról már ne is beszéljünk, hogy mit tud kiváltani az impotencia! Na, akkor lesz igazán egy férfiból nőgyűlölő, ha már nem tud…. Szomorú, de ezek tények! Nézzetek csak körül, hány szomorúszemű, boldogtalan nő van körülöttünk, főleg az idős emberek között. Ezek a nők szeretnek, beérik már a semmivel, nem vadásznak, mert nagyobb lelkükben a tisztelet és szeretet párjuk iránt, mégis bántják őket. Az én férjem is elvált ember volt, mégis egy kellemes ember, aki tiszteli a nőket, önzetlen szeretete mellett az asszony felemelkedik, kivirul, önbizalmat nyer, és nem a porba hull. A lelki eredetű potenciazavar szerintem nagyrészt ebből a nők iránti megvetésből, „rosszul értelmezett” szeretetből, szerelemből gyökerezik. Ha jól belegondolok, ezt a sok férfisoviniszta nagy egójú pasit lehet, hogy mi nők magunknak köszönhetjük, anyaként a mi „termékeink”, a mi kezünkből kerültek, kerülnek ki. Csak röviden: a fiú gyermek felnőtt koráig maximális kiszolgálásban részesül az anyja által. Az anya mindent elé rak, elkészít, ráad, szótlanul takarítja a körbepisilt WC-t, stb. Egy lány, ha körbepisilné mondjuk a WC-t, mit szólna az anyja? Hülye hasonlat, de velős! Szóval valahol, valamit másképp kellett volna, kellene csinálni.