2011.04.17. 08:00 | Szerző: -Ani-

Fürdőszoba takarítás közben fogalmazódott meg ez a bejegyzésem. Középiskola első osztályába jártam, amikor anyukám megvette az első parfümömet, Nina Riccit. Addig anya féltve őrzött Givenchy Ysatis parfümjét lopkodtam néha. Imádom az illatokat, és az évek során rengeteg csodálatos parfümöm volt. Leszögezem, nem nagyzásmániából, de csak az igazi, finom elegáns illatokat kedvelem. Nem rendelek terjesztőktől „tucat illatot”. Egy idő után nem dobtam ki az üvegeket, nem hagytam kiürülni őket teljesen, így őrzöm, szagolgatom néhanapján valamennyi illatot. Minden fajtához egy emlék, jó pár év, de van olyan, amihez évtized emléke köt. Rá kell találni arra a bizonyos illatra, amelyik leginkább jellemez, „jól áll”, és természetesen „ízlik”is nekünk. Bizony van olyan is, amit ki nem állhatok…. de hát ajándék, és ajándék lónak….. Legfeljebb annyi fogy belőle, ami az évek során elpárolog. Ilyen a Dior: Poison, Yves Saint Laurent: Ópium, Cacharel: Anais Anais, Lou Lou, ezek a fúj illatok nekem, és ott röhögnek a polcon! Mire igazán nővé értem, megérett az én kedvenc illatom is. Ez a Givenchy: Hot Couture és a Chevignon: Forever Mine. Persze egy kis Bruno Banani: Pure Woman, vagy Isabella Rosselini: Storia, őket is szeretem főleg, mert az eddig felsorolt kedvenceket Apcitól kaptam. Vagy kipuhatolta, vagy beletrafált, de telitalálat volt a választás! Ha úgy érzem, nagyon rossz napom van, ha „vége a világnak”, csúnya vagyok stb. afféle női borzalmak, akkor csak magamra fújok a kedvencemből, és elillan a rossz hangulatom. És csajok ne higgyétek egy percig sem, hogy a pasikat a jó illat hidegen hagyja! Még ha azt mondják, akkor sem! Én nő létemre egy másik nő finom illatára odakapom a fejem.

Olvassátok csak el, mit mond erről egy igazi parfümőr:
„Az illatok tudatalatti, ösztönös érzékeinkre hatva beszélgetnek egymással, üzennek egymásnak. Láthatatlan nyelvként érzelmeket közvetítenek, emlékeket elevenítenek fel. Az illattal szebbé varázsolhatjuk magunkat, kívánatosabbak lehetünk, és még akkor is rajtunk van – mondja Zsolt –, amikor a ruhát már rég ledobtuk. Többek között ezért jó, ha megtaláljuk önidentikus parfümünket – ami megcáfolhatatlanul illeszkedik hozzánk, kifejezi személyiségünket, passzol a természetes testillatunkhoz –, mert akkor lehetünk bár ruha nélkül, mégsem leszünk meztelenek. Illatunk biztonságban tart.”
/Zólyomi Zsolt, (az „ORR”)/
Persze most nehogy azt gondoljátok, hogy nyakra-főre locsolom magamra a méregdrága szereket! Csak finoman! Nem elfelejteni finom illat csodát művel….. mindenhol. Ez a férfiakra is vonatkozik! :)

www.deluxe.hu/cikk/20080121/zolyomi_zsolt_orr_mas_neven_parfumor_a_parfum_vilagarol/

Idézet forrás: WOW magazin

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr172831983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemiswan 2011.04.17. 15:01:39

Ebben is hasonlóak vagyunk:) Én is gyűjtögetem az üvegcséket..Kenzo,Ópium..és szeretem a virágillatot..Jó lenne kikevertetni a saját illatunkat egy parfümőrrel :) Van Budapestnek is saját illatú parfümje,és más nagyvárosoknak ..
süti beállítások módosítása