Tegnap nagyon szép idő volt, kirándultunk egy kicsit itt a kertek alatt, és a hegyen Anyával, és persze Bandi kutyával.

Ez a táj ismerős annak, aki engem olvas, már oly sokszor örökítettem meg sétáink során.

A katolikus templom környéke gyönyörű, tele van sárga virágokkal, és ibolyával.

Találtunk egy gyönyörű virágzó mandulafát, annyira jól esett a szemnek, hisz jó idő ide vagy oda, még nagyon kopár a környék.

Ezek a tündéri sárgák mindenfelé ott virítottak az út mellett.

Gyönyörű a hegy alatt elterülő, és a falut körülölelő éledező táj. A szántóföldeken sokszor látni őzikéket, még korán volt hozzá, kicsit később szoktak kijönni az erdőből legelészni.

Bandi mindent megszagolt, és hatvanhatszor körbepisilt,

nem maradt szűz terület, mindenhol hagyott egy jelt maga után. :)

Kedvenc házam körül is már zöldül a táj, és nagyon szép a borostyánnal befutott öreg fa.

Bandus talált valami nádféleséget, jól meghempergőzött benne. :)

Szegény kopasz fák tetején a zöld levelekkel teli mágikus, és gyógyhatásáról ismert fagyöngyök jelzik az életet. A fák élősködője a fagyöngy, egyike a legősibb idő óta alkalmazott népi gyógyszernek. Ezenkívül rengeteg legenda fűződik hozzá: Hermész zárt kapukat nyitott meg ágával, a druidák rituális szertartásokon varázslásra használták. Az északi mitológiában Hader, a tél istene egy fagyöngy vesszőjével ölte meg Baldurt, a napistent.

Az erdős rész még ilyen kopár, ilyen szomorú.

Bandi, mint túravezető szorgalmasan loholt előttünk.


Nehezen, lihegve, kaptattunk fel a hegytetőre, elszokott tőle a lábunk, és a tüdőnk. Pedig télen is szoktunk csavarogni a környéken, idén kicsit lusták voltunk. A látvány, amit sajnos nem lehet így fotóval igazán visszaadni,  mindenért kárpótolt minket. Távolban a celldömölki Ság hegy, a lábunk alatt pedig Borgáta-fürdő terült el, piciny nyaralóival,  házacskáival.

Ennél az öreg pincénél mindig megállok kicsit...

Mögöttem ebben a nagyobbacska épületben pincészet üzemel, itt palackozzák a hegy levét. :)

A katolikus templom immár felülnézetből...

Az a másik ott lent a házak között, az evangélikus.

Anya és Bandi átvették a vezetést, persze lefelé már könnyebb! :)

Kellemes fáradtsággal a lábunkban, csodás élményekkel a lelkünkben értünk haza, a jó kétórás sétából. Itthon aztán hatalmába kerített egy érzés, ami ritkán szokott:
Egy életem, egy halálom én a jó sört úgy kívánom! :) Ezért megittunk Anyával egy jó nagy pohár, aranyszínű, gyöngyöző sert, ezután a főtétel is mindjárt jobban esett. Szerettem volna már este megírni a blogomat, de csak a képszerkesztésig jutottam. Nagyon álmos voltam és alig vártam, hogy a jó kis ágyamba bújhassak. :)
(Mérges vagyok, mert már nem az első eset, hogy a félkész, összedobált, ficni-fecni bejegyzésem szerkesztés közben megjelenik, láthatóvá válik mások számára.... fúj! Így volt ez most is, órákig nem mentette el a munkámat, kénytelen voltam másolni, közben már publikálta is. Harapós kedvem van tőle!)