2011.01.10. 20:41 | Szerző: -Ani-

Olvastam egy interjút, nagy kedvencemmel Csányi Vilmos etológussal. Évek óta minden filmet, riportot megnézek és minden újságcikket elolvasok, ami a munkásságát követi. A professzor utódjával, az etológiai tanszék vezetőjével együtt írt egy könyvet. A címe: Fékevesztett evolúció – Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban. Nagyon érdekes, szívesen elolvasnám. A kötetben keresik a magyarázatot az olyan társadalmi szintű jelenségeknek, mint például a testsúlynövekedés, a drogfogyasztás vagy a prostitúció. Miért iszunk, miért dohányzunk, drogozunk, miért a fogyás-hízás, avagy mi magyarázza a felfokozott szexuális életet? Az állatvilágban erre a felgyorsulásra, avagy megszaladásra néhány faj kipusztulását hozza fel a riportban példának. Az ősrénszarvast, aminek a nőstényei mindig a legnagyobb agancsú hímeket választották, végül az agancsok mázsánál is többet nyomtak, ami a kipusztuláshoz vezetett. Vagy a paradicsommadár hímjei, akik a tojók megnyeréséhez mind színesebb tollat viselnek, ezzel magukra terelve a tollgyűjtő emberek és a ragadozók figyelmét. A riporter felteszi a kérdést: Az ember hogyan vétkezhet az evolúció ellen? Csányi professzor válasza: Sokféleképpen. Emberősünk nem fogyasztott édességet, a vadon termő gyümölcsökből szerezte be. A minimális mennyiség nem tette szükségessé a kontrollt, ugyanez vonatkozik a kövérségre is: a vadállatnak nincsen zsírja, a háziasítottnak lett, és mi nagy élvezettel szalonnázunk. A zsírevésnek és a cukorfogyasztásnak sem alakult ki normája, evolúciós szempontból ezzel magyarázza az elhízást és a diabéteszt. A drogot régen ritusokhoz, vagy fájdalomcsillapításhoz használták elődeink, a modern társadalom ezeket a korlátokat is megszaladta. A szexuális életnek is funkciói voltak: szaporodás, stresszoldás, párkapcsolat, mára a hármas rendeltetésből a stresszoldás maradt meg. De a pénzhajhászás és a hatalommánia is megszaladás. Nagyon tetszett a cikk azon része, amikor a hajléktalanokról beszél. A „kisátkosban” volt ezeknek az embereknek munkájuk, nem éltek az utcán, és nem fagytak meg. „Tudjuk persze, hogy az a munka csak a belső munkanélküliséget kötötte le, és rengeteg pénzbe került, de vajon a mai helyzet biztosan olcsóbb? Nem tudom, de azt igen, hogy annak, ami most van, a következményei sokkal drámaibbak. Ugyanis korábban a gyerek azt látta, hogy az apja reggel felkel, borotválkozik, és indul dolgozni, neki pedig iskolába kellett mennie. Ma pedig immár generációk óta azt tapasztalja, hogy meg lehet élni munka nélkül, csupán a segélyekből.” Kitér az amerikai direkt felbomló családokra, ahol az anya egyedül több segélyre számíthat, de ez mind zsákutca. Csányi Vilmos jó példaként emlegeti Mexikót, ahol az állam fizet az oltásért, a gyermek iskolába járásáért az anyáknak. Magyarul mondva, lehetőséget adnak a gyerekeknek a nyomornegyed kinövésére. Ezt a módszert állítólag már húsz ország átvette. „A lényeg: az elesettet nem szabad magára hagyni, hanem fogni kell a kezét, ha gyerek, az anyjának, ha felnőtt, a szociális munkásnak.” Szeretném ezt a könyvet elolvasni!

/Szűcs Gábor cikkét használtam a mai bejegyzésem megírásához/   

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr832575146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jazoli 2011.01.11. 10:18:20

Ebben benne van minden LÉNYEGES. Kell nekem is ez a könyv!

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.01.17. 05:42:24

Na, ez eg yérdekes könyv lehet. Szerintem jó újságíró lennél, ilyen széles érdeklődési körrel, és íráskészséggel.

-Ani- 2011.01.17. 11:43:21

@zoltan1: Jó lenne.... köszi :)
süti beállítások módosítása