„Nem bor és nem mámor, de Provance tárgya ennek az új francia vidéki drámának, mely tulajdonképpen egyfajta belső road-movie. A harmincas évei elején járó, nagyvárosba szocializálódott Antoine-nak komoly belső utat kell végigjárnia, amikor kényszerűségből átveszi szülei vegyeskereskedését az isten háta mögötti faluban. Meglepetés számára, hogy ez az út még tartogathat számára meglepő fordulatokat...”
/Port.hu/

Ez a film azoknak való, akik a francia film és Provance szerelmesei, mint például én. Provance, Franciaország déli része, már írtam róla, mennyire szeretnék egyszer eljutni oda. Filmekben, melyek francia tájakon kulináris kalandozásokról szólnak, gyakran találkozhatunk e táj ínyencségeivel, fűszernövényeivel, kecske és birkanyájával, sajtokkal, szarvasgombával. Gyönyörűek a parányi falvak, hegyek-völgyek közt kanyargó utak, a megkopott, spalettás vidéki házak, csupa romantika, és ez a film jócskán bővelkedik mindezzel.
Tulajdonképpen a francia valósággal, hétköznapokkal találjuk szembe magunkat, mindenért keményen meg kell dolgozni akárcsak nálunk. A filmben elöregedő falvak vannak, idős emberek lakta tanyák, és olyanok, akik úgy vásárolnak élelmet, hogy tartozásukat felíratják. Antoine és apja kapcsolata igen viharos, a bátyjával sem különb a viszonya. Ők sohasem értették meg a fiú elvágyódását a kicsiny faluból. Az apa szívinfarktust kap, és édesanyja kéri Antoine segítségét. A film elején Antoin elég mogorván, kelletlenül látja el kereskedői teendőit. Párizsból elkísérte őt Claire, a mosolygós párizsi lány, a jó barát azért, hogy csendes, vidéki környezetben készüljön az egyetemi felvételire. Néha megy a mozgó bolttal, és némi humorral segít beletörődni, belerázódni a fiúnak a kereskedői életbe. A lányt megszeretik az emberek, a fiú megszereti a munkáját és észrevétlenül szerelemre gyúlnak a lánnyal egymás iránt. A film végére megbékül az édesapa a fiával, báty az öccsével. Annyira mai ez a történet! Csalódás, veszekedés, humor, betegség, szerelem, pénztelenség, időskori szenilitás, és mégis nyugalom árad az egészből, a vidéki ember nyugalma. A fiatalok elmennek a városba pénzt keresni, tanulni. Az idősek maradnak, a falvakban, tanyákon ahol nincs pénz semmiféle beruházásra, és ezeket az embereket vándorboltosok látják el. A pici főtereken lévő kávézók, és a vándorboltos nyújtják a kommunikációs lehetőséget, az idős emberek számára.