Gyönyörű idő volt ma, napoztam is háromtól, no de nem tartott sokáig. Négy körül feltámadt a szél, igazi szélvihar kerekedett. Gyorsan felkaptam a ruháimat és szaladtam beszedni a kötélről a megszáradt ruhákat, nehogy megázzanak, mert bizony nagyon kezdett beborulni. Ilyenkor mindig félek kicsit, mert egy vagyis kettő, szóval egymásba vannak csavarodva mint a szerelmesek, olyan hatalmas fűzfa van a ruhaszárító közelében. (ezt rropant értelmesen megfogalmaztam) :) Félelmetes, ahogy a szélben recseg, ropog, most is fél szemem rajta volt, a fejemben meg: „ ha dől, úgysem tudok elfutni előle” gondolat. De kiszúrtam valamit a törzsén. Csak nem! De bizony! Idén újra megjöttek a szarvasbogarak, ugyanis nem minden évben jönnek. Közelebb mentem, és tényleg.
Futás, ruhákat bevisz, fényképezőgépet kihoz!


- Nahát, légy üdvözölve bogi pajtás!


Jó közelről is egy kép, hogy mindenki gyönyörködhessen benned...


- Ho hó, de mi ez? Nem is vagy egyedül? Oh pardon, bocsánat, hogy zavartam….


- Cilike te is gyere onnan, nem illik…..


Az eső felhő is elment, a szél is lecsendesedett, igazi randizós idő, leültem tisztes távba és onnan gyönyörködtem a jó öreg fácskába, aki egy ideig otthont ad majd a fiatal párnak.