Elmúltak az ünnepek, de nyakunkon mindjárt az újesztendő. Hihetetlen milyen hamar eltelt megint egy év, egyre jobban rohan az idő! Nemrég még kislány voltam, itt van tisztán bennem még minden, minden érzés, az első szerelem, az első csók íze, a csínytevések, hogy mennyire szerettem volna felnőtt lenni…
Aztán az első gyerkőc megszületése után elkezdett szaladni az idő, most meg nem győzöm kapkodni a fejem, szedegetni az emlékek morzsáit, de gyorsan mert a most is mindjárt emlék lesz. :)
Hadakozom az idővel!
- Először, sosem tudtam beosztani.. na bumm, ez van.
- A pontosság sajnos nem tartozott sosem az erényeim közé, főleg ha randiról volt szó.
- Azt mondják nem fogott rajtam semmit, nem változom. Bár csak minél tovább tartana!
- Sajna sosem éreztem magam annyinak amennyi, és sosem fogom! Ez nem megy, tök jó!
- Biztos eljön az idő, amikor szanálni fogom a tükröket a házból.
- Imádom a fiatalokat! Köztük érzem igazán jól magam.
Első találkozásnál nem csókolommal üdvözölnek, hanem szia, ez király, nem is lehet másképp, és bármilyen bulira ha becsöppenek állati jó érzés látni, tudni azt, hogy nem zavarok.
Szóval elmúlt a karácsony és egy cicával is gazdagabb lettem, itt maradt Morisz, Tóni gyönyörű fehér cicája, aki ráadásul „szobacica”, az én négy maccsom kint van.
Nem lehetett mást tenni, itt nagyobb a hely, és itt mindig van körülötte valaki, nincs egész nap egyedül.
Tóni a munkája miatt állandóan úton van, épp most olvastam irigykedve a blogját, a Ladánybene koncert nálunk is tervbe volt véve, nem jött össze.
atom.blog.hu/2009/12/29/koncertek_2028