Baráti beszélgetések alkalmával, vagy a fórumokon, annyiszor találkozunk elkeseredett emberekkel. Igen, ez az élet rendje, felnövünk, és a felnőttségünkkel megérkeznek a gondok, problémák. Nem mindegy ki, hogyan vészeli át ezeket! Szoktam, szorongani, aggodalmaskodni, de míg megvívom a harcot a bensőmmel, igyekszem a dolgokat is megoldani.
Mert a rossz mellett mindennek van egy jó oldala, azt kell meglátni mi előbb.
Olyan szép az élet! Hisz rajtunk múlik, ne dugjuk a homokba a fejünk!
Anyukám azt mondja, igazi bohóc vagyok, mindig viccelek, mindenkit megnevettetek. Igaz, akkor érzem én is jól magam. Nincs borzasztóbb a pesszimista ember társaságánál! Van ilyen ismerősöm, a társaságomban két perc elteltével nevet. A humorom egy pajzs, ami nem csak más rosszkedvétől, de magamtól is megvéd, mert hirtelen haragú embernek tartom magam, a végtelenségig el tud borulni az agyam, de ritkán mutatom ki.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erőszakoljuk meg magunkat, csak tanuljunk meg uralkodni magunkon. Sokkal bosszantóbb a másik embernek, ha bántani akart, humor, derű, kedvesség a válasz. Juj, ez nagyon nehéz, de néha igen is meg kell lépni!
A közérzetünk is sokkal jobb lesz, nem beszélve a környezetünkről, akik imádni fogják a társaságunkat. :)
Akkor most egy kis életérzés, már produkáltam egy ilyen írást a blogon, nem kis sikerrel. Bevallom, ilyenkor kedvenc zenémet hallgatom, és röpködnek a szebbnél-szebb, pozitív gondolatok.
Hiába az ősz, hiába volt ködös a reggel, most ragyog kint minden, süt a nap, aranylón pompáznak a sárga levelek, nem az elmúlást juttatják az eszembe, hanem, hogy milyen szép az élet! Mennyi gyönyörűség van mindenben, szeretek élni! Szeretek szeretni és, hogy ismételjem magam, szerelmes vagyok az életbe!
Tegnap kirándultam, jót tett a lelkemnek, a természetnek gyógyító hatása van, minden bajra jó, de főleg a lelkünknek.
Ugyanilyen jó hatása van a körülöttünk lévő kisállatoknak, cicuskák, kutyus, engem mindig jó kedvre derítenek.
A jó zene, pedig simogatja a lelket, a szeretet pedig begyógyítja a rajta ütött sebeket. Vannak emberek, akik nem fukarkodnak a könnyeikkel, nekem a sírás nehezen megy, inkább a meghatódás jellemző rám, nem mindegy milyenek azok a könnyek, és miért folynak...
Mert nincs szebb, ha a forró patak azért borítja el az arcodat, mert annyira szeretsz, vagy azért mert annyira boldog vagy!
Kívánok mindenkinek ilyen szeretet, szerelem könnyeket!
Mosolyogjunk, öleljük keblünkre, szeressük, tiszteljük, azt a kis fránya életünket, ami úgysem tart soká! Tegyük szebbé, ha ez csak álmodozással sikerül, akkor avval, álmodjunk egy szép világot, álmodjunk szerelmet, álmodjunk egészséget, és bízzunk benne, egyszer valóra válik.
Nagyon kell akarni, hisz gondoljatok bele, akinek társa van, azt egyszer nagyon akarta, ha gyermeke, azt is nagyon akarta, akkor a boldogságot is éppen így, nagyon kell akarni.
És soha ne akarjon senki csak másoknak megfelelni, először önmagának tetszen az a kép, ami önmaga. Ezért is merek így szabadon írni, mert én ilyen vagyok, meg akarok felelni, de először önmagamnak.
Sajnos nem tehetem mégsem azt, amit szeretnék, például most kiszaladni a kertbe, fülemben Mp3-ból szóló szép zenével, forogni a napsütésben, táncolni az avarban.
A szomszédban kőművesek dolgoznak, és bizony azt hinnék megőrültem. :))
Elég ha ti tudjátok….:)
Kedves blog olvasó barátaim, legyetek nagyon boldogok!

feltörő érzelmek a múltból:szerintem.blog.hu/2009/05/22/feltoro_erzelmek