Rettenetes idő volt itt két napig, az ember legszívesebben ki sem dugta volna az orrát a házból. Szélvihar tombolt, mindent megtépázott.
Tegnap reggel jó sokáig olvasgattam a meleg ágyikóban és kedvenc reggelimet készítettem el magamnak. Annyira tetszett, hogy le is fotóztam a zabpehelyből készült kását, amit néhányszem dióval és aszalt trópusi gyümölcsökkel díszítettem.

Az egész napomra jellemző volt a főzöcskézés. Nyáron sosincs kedvem sütögetni, de amikor kint repkednek a mínuszok kifejezetten jólesik sütni valami finom sütit.
Ezt tettem tegnap is, piskótát sütöttem, almakompótot főztem, mire Marci megjött a suliból, fínom süti és alma illata lengte be az egész házat.
Azt hiszem itt az ideje, hogy beüzemeljem a kenyérsütőgépemet is, nagyon sok finomságot találtam a neten, gyönyörű, szinvonalas gasztroblogok működnek.
Egyik nap késő éjszakáig nézegettem őket, hoznom kellett egy tál gyümölcsöt, mert majd éhen haltam a látványtól. Mi ebből a tanulság? Főzés előtt kell nézegetni, és szó szerint megszállja az embert az ihlet. :)) ...meg az éhség...
Rengeteg energiát fektet a blogjába legtöbbjük, irigylésre méltó, főleg azért mert nem csak írnak róla, hanem el is készítik.
Ezeknek a blogoknak a hatására lett kedvem a reggelimet lefotózni.