Eddig azt sem tudtam, hogy mi az Achilles-ín, sporthírekben szokták emlegetni sérülésként.
Fáj, recseg-ropog, dagadt, vörös, forró.... őrület!
No kirándulás, no karcsú boka!
Azt sem tudom mit kell vele csinálni, lexikon, net, könyvek..... kezelésről nem sok mindent találtam.
Fekete nadálytő balzsammal kenem, már az ókori görögök és rómaiak is használták, csaták fáradalma után, akkor az ógörög mitológiai alakról elnevezett bajhoz pont passzol is.:))))
(nem hagyhattam ki oljan cuki szőke nős ez így..)
A kúrát azt hiszem megspékelem egy pici ablakpucolással, és egy csipetnyi vasalással, bár még gondolkodom rajta.
Családi tanács elé nem viszem az ügyet, mert anyikám rögtön petíciót nyújtana be, a férjuram meg neurológiára vinne ortopédia helyett. Ezért a teljes felelőség reám hárul.:))))
Azt már megfigyeltem, ha nincs semmi bajom sokkal jobban megy a lustizás, ha baj van, képtelen vagyok "nyugton maradni".
Így volt ez jó pár évvel ezelőtt is, egy autóbaleset után combig gipszben volt 6 hétig az egyik lábam, nem győzött a férjem emlékeztetni az állapotomra....
Lehet, hogy az ablakok maradnak, ahogy nézem.... mire elkezdeném az eső is elered, folyton elbújik a napocska!
Azért írok még valami szépet is....nem csak rossz dolgokból áll az élet!

"Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Hangot és beszédet, a gondolatnak formát
 Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek
 Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt
 A lélektől lélekig elérő szeretet útját

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Figyelmet a csendre és a hangra hallást
 Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást
 Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását
 S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Fényt a két szememnek s bele éles látást
 Hogy felismerhessek feketét, fehéret
 A magas égről a benne rengő csillag tengert
 S az emberek tömegéről Téged, az Egyetlent

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást
 S azt, mi megmér, megrostál: szót, szándékot, tettet
 A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál
 E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Inaimba iramot, lábaimba járást
 Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket
 Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet
 Hogy végre házadba, tehozzád hazatérjek
 
 Köszönöm az életet! Köszönöm élet!"

Én is köszönöm neked élet!
Ugye milyen szép? Találtam a net-en, az Agykontroll Fesztivál dala volt.