Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogomat, sajnos rengeteg dologgal kell megbirkóznom. Marci tanévkezdése, mindenre oda kell figyelni míg belerázódik, nála még kicsit tart a szünet, ahogy hazajön rögtön játékon jár az esze! No de nem csak anyuka vagyok, hanem a falu kultúrosa is, október közepén idősek napját tartanak, a gyerekekkel  műsort kell készítenem. A boltot is csinálnom kell, Gábornak véget ért a szünet. Háztartás... és kellenne némi időt szakítani magamra, amit kisebb, nagyobb sikerekkel meg is valósítok. Elkezdtem újra túrázgatni, no de csak rövid távon, már hiányzott nagyon. Mamámmal megyünk, amikor csak ráérünk, általában reggelente, jó nagyokat beszélgetünk miközben megmásszuk a szőlőhegyet. Jót tesz a lábaknak, szívnek, tüdőnek, nem beszélve a lelkünkről. Próbálgatom okosan beosztani az időmet, hogy mindenre jusson, bár ez még mindíg nem az erősségem. Szokták mondani: "A munka megvár!" Igazán nem értek egyet vele, mert ha csak halogatok dolgokat, azok halmozódnak, jobb minél előbb túl lenni rajta. Nagy igazsága vagyon a Feng-Suinak abban, hogy ha körülötted, sőt az elrejtett zugokban is rend van, akkor a lelkedben is rend uralkodik, ezt magamon is tapasztaltam.
A fejemben is rendet kéne rakni, az már nehezebb ügy.. :)))
Rajta vagyok minden erőmmel!
Meg kéne tanulni meditálni, mert a stresz mindennek a lépfenéje és az bizony a fejünkből, gondolatainkból indul ki. Hiába üldögélek, olvasgatok, vagy zenét hallgatok, ha azok a nyomorult gondolatok ott vannak a fejemben, még éjszaka is előtörnek, gyötörnek!
Balatonon ezt sikerült kiiktatni, viszont az élet nem csak nyaralásból áll, manapság a hétköznapok szerintem minden embert alapos próba tétel elé állítanak!
Irigylem egy kicsit az úgynevezett "életművészeket", bár nem szeretnék úgy élni, hogy semmi sem biztos. Carpe diem..... élni a mának, azt csak az teheti meg, akinek nincsen családja, na jó azért finoman próbálgatni lehet, de csak módjával, hisz egyszer élünk!
Minden a mértékletességen múlik, mert mindenből megárt a sok, még a jóbol is.....
No ezért hát most megyek és kivasalom a rengeteg ruhát, ami rám vár, ártani fog mert sok, de valószinű, hogy jót tesz a lelkemnek.... egy gonddal kevesebb lesz :)))

valahogy így kéne.....