Nem múlhat el blogolás a csípős nyelvem nélkül! Fricskát a nyaralóknak!
Pedig egy ideje türtőztetem magam..
Mik vannak?! A hájakról nem is beszélve, bár ha így folytatom én is egy pár kiló plusszal megyek haza. No de a szőrzetek! Pont ide illik a Sex és New York című filmből Samantha beszólása, kilógó betyár pajesz és az ebből adódó bozóttűz félelme, itt is dívik.
Lényeg, mindez fiatal nőkön, anyukákon, láttam tág fürdőruciból kibukkanó, a francokat, előtörő dús, fenék szőrzetet is. Igénytelen, agyonmosott, szürke fürdőlepedők, amit ráadásul még a porba terítenek le, miután törölköztek vele. Pici babák ülnek a lépcsőn, ahol a sok gombás csülök megfordul! Dohányzó, hájas anyucik takarón, babakocsi mellett! Mindenki valamit töm magába, zabál az egész part….
Rémesek vannak természetesen az apucik közt is, de még milyenek!
Fiatalok és mégis puhányak, elhízottak, petyhüdtek, ápolatlanok! Nem lehet könnyű a facér embereknek, párt találni, egy kis balatoni kalandot……. Fú! Nem irigylem őket!
Vannak ellenpéldák is, csak kevés, és vannak olyan dolgok is, amik szépek.
Egy néni évek óta, minden este lejárt úszni, mindig megnéztem, valamikor szép nő lehetett. Így idősen is megőrizte sudár termetét, szép ősz haja, és minden mozdulatában volt egy csepp elegancia. Most újra találkoztam vele, tolószékben hozza a fia, ő beúszik a mama, pedig ül a székben, elegáns szalmakalapban, türelmesen vár és nézelődik. Úszás befejeztével a fiú, karon fogja a mamáját és sétálnak kicsit…..
Szép, ez a gondoskodás, megindító. Eljárt a néni felett az idő, szeretet és gondoskodás veszi körül. Így kellene ezt mindenkinek csinálni!
És egy kis bölcselkedés így a vége felé…..
Ha egyszer el kell mennünk, márpedig el kell, nem mindegy, hogy éltünk. Mennyi könnyet ejtettek azért mert voltunk, vagy mennyit ejtenek azért mert már nem vagyunk! Bizony ez nagy különbség!
Kaptam egy fricskát én is a múlt héten, egyik blogomban írtam vala, hogy nem vagyok hívő, nem kerestem vissza, lusta vagyok, nem hiszem, hogy annak szántam a kijelentést, amivé lett.
Bigott nem vagyok, egészségesen hiszek Istenben, így neveltem, nevelem a gyermekeimet is!
Járok templomba, ha kedvem éppen úgy tartja, nem azon múlik a hit- nem hit kérdése.
Nem hiszek a tízparancsolatban, mert képtelenség a szerint élni, kivéve a gyilkos pontokat.
Válaszom erre az előző bölcselkedésem, jó emberként leélni az életet, de ez nem a feddhetetlenséget jelenti!