Mostanában az anyukámmal sűrűn beszélgettünk, a régi időkről. Sokat szenvedett a családja, amiből én annak idején, mint kisgyerek mit sem láttam. Nagyapám tárnoki svábgyerekként, egy tót-sváb lányt vett feleségül. Sok szőlőjük, pincéjük volt, és uttörő volt anno az őszibarack termesztésben a tárnoki szőlőhegyen. Községi kútról, ami a kert végében volt onnan hordták fel a vizet a hegytetőre, és mire beértek az első termések,  elvették nagyapától, államosították, nekiadták egy hozzá nem értő vasutasnak. Két pincét meghagytak, némi szőlőt, miközben ő hadifogságban volt a Kaukázusban.
Ahol avval kezdték, hogy a német neve (Mülhauser), sváb származása és még kitudja mi miatt agyon akarták lőni.
Sok év után hazaérkezett, és minden megaláztatás után megtartotta az élet- és jó kedvét. Én ezekre az időkre emlékszem. Esténként a pincék előtt, kis asztaloknál kártyáztak, iszogattak, beszélgettek a sok munkától elfáradt emberek, olykor lehallatszott dalolásuk a nagyszüleim házához. Aztán már csak a biciklik suhanását, a dinamók surrogó hangját, hallottuk ahogy legurultak a hegyről és elmentek a ház előtt, haza Tárnokra a falujukba. Nagyapám két pincéjének előterében volt, van (nagybátyám kezeli) egy nagy kőből kifaragott valami (bocs.nem tudom a nevét) a prés helye, azon ugraráltunk, játszottunk. Sosem felejtem el a pincének az illatát, nagyon szerettem, feljárni is mert mindíg volt valami nekem való, alma, körte, amit ott tároltak, vagy előkerült papa zsebéből egy pár szem negró cukor. Jó pofa asztalka, padok, nagyapám lopóban hozta a bort, töltötte a kicsi poharakba és énekelt.... mi gyerekek körülöttük szaladgáltunk, felmásztunk  minden kőre, és hallgattuk a keserű aztán mind vidámabb dalokat.
Először tárnokiak nyelvén tótul-tót dalokat, majd kuplékat....  ha már nagyon jó kedve volt mindig Rátonyinak ezt a dalát énekelte úgy, hogy a két ujjával dobolta asztalon az ütemet:

Jártam én már Párizsban, Londonban, Madridban, de legszebb élet mégis csak itt nálunk Pesten van.
Bejártam én a világnak sok-sok szép városát, és visszasírtam mindenhol a töltött káposztát.
Mert rántott csirke, halászlé, jó bor, jó pörkölt, hogy létezhet egy ilyen jó, ilyen áldott föld...
Jártam én már........

Itt az eredeti felvétel is, még Tóni vette fel számítógépre kazettáról papa énekét:

Megható, így utólag belegondolni, mennyi mindenen ment keresztül és mégsem tudták elvenni az életkedvét.... vagyis teljesen egészségesen (74 évesen egy híján meg volt az összes foga is), mégis mi vitte el....
Újra a nyomorult vagyon! A kárpótlási jegyeket egy gyermekkori barátja fiának ígérte, de valaki mást tett vele, amikor megtudta nagyapa, agyvérzést kapott és meghalt. Az adott szó, nála nagyon sokat jelentett. Élhetett volna akár 100 évig, mondta az orvos.
Az emléke itt van velünk, sőt kazettán az is ahogy énekelt......