Milyen rögös út vezet a felnőtté váláshoz!
Vicces, de ha végig gondoljuk..... Azt mondjuk a gyereknek: -Neked még jó kisfiam, csak a tanulással kell foglalkoznod, majd meglátod ha nagy leszel!
Csórikám már alig várja, hogy nagy legyen. Ha vissza lehetne menni az időben, aztán melyikünk szeretne gyerek lenni? Húszéves annál inkább.
Középiskolás koromban mit szenvedtünk, hogy bebizonyítsuk a világnak, hogy már nagyon nagy lányok vagyunk, sőt felnőttek. Körömcipő, cigaretta, szemfesték, körömlakk, melltartó....és még sorolhatnám.
Röhögőgörcsöt kapok ha arra gondolok, azért keltem hajnalban, hogy besüssem a hajam, sutyiban kipingáljam magam, körömlakk, amit délután le kell mosni, nehogy apa meglássa. Melltartó... Kígyó utca Aranypókból, fekete és csupa csipke, apám megőrült amikor meglátta. Anya jobban tolerálta a dolgaimat. De ez olyan szép volt, izgi. Fulldokolni a hülye cigitől, borzongva lenyelni az első Martinit....de "felnőttek" vagyunk!
Szerencsés voltam, sok mindent megtapasztalhattam úgy, hogy nem kellett "rossz lánnyá" válnom, mégis megismerhettem a pesti éjszakát. Vendéglátós tanuló révén, kihelyeztek 1-2 napra a belvárosi vendéglátó cukrásztermelőjébe (sokáig nem kívántam süteményeket a látvány után), hidegkonyhán is voltam, gyakszi idő pedig a Ferenciek terén az Egyetem presszó. Fantasztikus jó hely volt, éjszaka isműködött. Tanulóként hatalmas borravalót kaptam, amit eltehettem. A tanulófelelősöm egy király, 29 éves csajszi volt (csak olyanok dolgoztak ott), úgy kezelt mint egy barátnőt. Előfordult, hogy nála aludtam (szülői engedéllyel) és vittek a barátjával, barátaival mindenhova magukkal. Így jártam 16 évesen az Intercontinentál bárjaiban, a Halló bárban, Tavaszban és még számtalan helyen. Fenn is hordtam az orrom az osztálytársaim előtt. Suli után nem egyszer bementem idős barátnémhoz, aki gyermekeként szeretett, szintén Ferenciek terén levő Drink bárba. Nappal is sötét volt, nagyon exkluzív hely, Böbe 40-es, hatalmas szőkekontyos, műszempillás, óriási vörös körmös istennő volt, és állati jó fej. Nagyon felnéztem rá, most már másképp értékelném, de akkor is jó fej volt! Ő intézte nekem a következő bulit:
A pasija aki magyar de Belgiumban élő, aki hol itt, hol ott leledzett, a Gyuri, mindíg ott ült Böbe szoknyáján egy Triumph TR7-es sportkocsival járt. Megdumáltuk, hogy kiakasztjuk az osztálytársaimat és várni fog tanítás végén az Ecseri úton a suli előtt. 1978-ban, ilyet! Hú! Nagyon menő! Csajok kint ültek az aulában... vártunk. Egyszercsak begördült.....csajok üvegre tapadva...röpködtek a csodálkozó és még had ne mondjam milyen szavak, a pincér tanuló fiúk már kinnt simogatták a kasznit.....Annácska meg szépen kivonult és beszállt a meseautóba. Soha nem felejtem el, a Kosztolányi Dezső térig nevettünk Gyurival, de közben jólesően fogadtam a buszokról és más autókból az irigy pillantásokat. Ettől a naptól fogva különös "tisztelet" övezett az iskolában.....
Az volt a rossz az egészben, hogy másnap avval kezdték: -Mesélj!
Meséltem.... nem írom le mert....hát...
Szóval effélék a fiatal lányok-fiúk, mind-mind felnőtt akar lenni. Jogos, a "kisfelnőttkor" nagyon nem élvezhető, pedig számtalan varázsa van.
Mindez a gyerekekről jutott eszembe, kicsik, nagyok, esténként sétálnak, összebújnak, sugdolóznak, futótűzként terjed ha jön egy új "husika". Még a 11 éves fiam is, harci díszbe öltözik....spray...zselé...stb. mostanság.