Nézem a fotótárban a képeket, mennyi minden történt, amire már tényleg csak a fotók emlékeztetnek. Volt idő amikor naplót írtam, de sosem tudtam becsülettel végig vezetni egy egész évet. Ez is olyan mint mint az év eleji fogadalmak, hogy ezentúl mindennap tornázom stb.stb. Aztán jött a blogolás, Tóni kezdte a családban, majd én is kedvet kaptam. 1500-nál is több bejegyzésem van, jó kis blogger csapat gyűlt össze körülöttem, aztán van aki abbahagyta, jöttek újak, majdnem tíz év után valahogy én is leszoktam róla. Szerintem ebben a sztoriban a közösségi oldalak a hunyók, vélemények, élmények, kreatív írások, kézműves dolgok stb. minden, minden otthonra talált. Mindegy haladni kell a korral! 😀 No, hol is hagytam abba…. Elmúlt a nyár, a virágaim még mindig kitartóan pompáztak a kertben.

Ebben az évben is szedtünk almát, a kertünkben is termett, évről-évre mind több saját gyümölcsünk terem, alma, körte, barack, naspolya, szilva, füge, cseresznye, meggy….

Volt szüreti felvonulás, ahol minden évben pogácsát, sajtos masnit szoktam osztani, német népviseleti ruhában, dirndlben, idén nem öltöztem be. 

Ezen az őszön Prágába utaztunk Tamással, édes kettesben, bár kicsit rossz idő volt de nagyon imádtuk. Nem tudom mit kezdjek a blogommal, valahogy úgy érzem, hogy nem hagyhatom mégsem csak úgy itt, vagy igen…. Grafomán mivoltom kiélésére jó dolog. Minden megváltozott itt, ezen a felületen, be sem tudok néha lépni, szerkesztést azt hiszem újra tanulnom kell. Meglátom, hogy boldogulok….

Te jó ég! Mennyi minden történt….’17 áprilisában Marci 20. szülinapját ünnepeltük. Itt voltak Érdről a gyerekek, Marci barátai minden felől, a kissomlyói barátok, a család, egyszóval voltunk egy páran. Suziéktól kaptuk kölcsön a volt kocsma épületet, amit hangulatos, kis klubbá varázsoltak, azóta már lakóházzá avanzsálódott. Anya házikója lett kinevezve szállodának, mindenkit kényelmesen eltudtunk helyezni, azóta ez a ház is gazdát cserélt, Bori és Tóni nagyon szép otthona lett. 

Aztán jött a szokásos eperszezon, eperlekvár stb. Mondanom sem kell, a kertünk Tamáska által gyönyörűséges paradicsommá válik minden tavasszal. 



Ebben az évben volt epeműtétem is,  Pesten a Balesetiben, Marcus Csepelen végezte a repülőgépes sulit, a koleszban raktuk le az autómat, kedden műtöttek, pénteken együtt mentünk haza. 


Aztán beérett a sok cukkini meg tök, ezt Isten ments kihagynom! 😀 Szokásos őrület, mennyi van, jaj mit csináljunk belőle, kinek adjunk, basszus de neki is van, szindróma…

 
Nyár Balaton nyaralás, közben csavargás, koncertek stb. Balcsira csak lerohanni, fűvágás, Marci szokás szerint az egész nyarat ott tölti, nem ér rá. 😀 Nyári meló a Kalózban, és haverok, buli. Szokták mondani az ottani ismerősök, barátok, hogy “Óh nálatok vannak Fövenyesen a legjobb bulik!” Nem szoktunk örülni. 😊 Ebben az évben is, mint máskor kimentem Ausztriába, Tamáskámhoz, munka után mindig valamerre kirándultunk. 

Hofkirchen HB

Duna Schlögen

Enns

folyt. köv. 😊

Februárban volt két éve, hogy anya a "másvilágra költözött", Snoopy kutya és Süti cica, árván maradtak, azóta együtt őrzik a házat. Minden nap megyek etetgetni őket, és a melléjük szegődött éhes cicákat, ma is így történt ez, szokásos edény mosás, etetés, friss vizecske, száraz ropi későbbre, szellőztetés, simogatás stb... Snoopy szokatlanul nyűgös volt, sírdogált, föl s alá csoszogott, egyszóval nagyon nyugtalanul viselkedett. Megsajnáltam, találomra felkaptam egy könyvet az átválogatásra váró, két láda könyvkupac tetejéről. Soha nem olvastam még semmit Lakatos Menyhért írásaiból, most először, és nagyszerű könyv került a kezembe. Egy novella, vagy mese, nem is tudom, de csodálatos, hihetetlenül szép, költői megfogalmazásban íródott, igazi szépirodalom. Könyv: A hosszú éjszakák meséi - A paramisák ivadékai. Tudtam amikor a kezembe vettem a könyvet, hogy én ezt ma, most, itt " kivégzem", hisz elég vékonykának bizonyult, tényleg csak 172 oldal. Ki vittem egy párnát, leültem a lépcsőre és olvasni kezdtem. A párnám szélére, a hátam mögé guborodott a cica, majd rövid időn belűl mellém feküdt a teraszra a kutya. Így olvasgattunk egy darabig, aztán kicsit felkerekedett a szél, hűvös lett, csendesen bementem (nehogy felébresszem őket) még egy párnáért Sütinek, és egy takaróért magamnak, majd ott folytattuk ahol abbahagytuk, ők az alvást, én az olvasást. Talán négy óra körül álltam neki, hat órakor harangoztak a templomban, addigra már csak néhány oldalam volt hátra. Kicsit összefagytam, sajnáltam a jó kis barátaimat, hogy véget ért ez a közös móka, és haza kell mennem. Kaptak azért néhány kiengesztelő falatkát, és megfogadtam, hogy lesz még több ilyen olvasgatós délutánunk. 

Igéző

Csipkebogyó-csók, igéző parázs,
Nyugtalan nappalok, fülledt éji nász,
Örökkön bennünk kószáló vágy
Fohásza betölt, átitat:
Pogány ima, kökény-áhitat,
Szerelmek rejteke, szirom-áldozat,
Virág kelyhében kábulat.

/Balla Zsuzsanna/

Imádom a Malom-tó környékét! Az ódon épületekkel, magas kőfalakkal körülvett tó valami csodálatos! Ha Tapolcán élnék, tuti mindennap kicsit lemennék oda, sétálgatnék, ücsörögnék, nézelődnék és etetgetném a kacsákat, persze csak a nekik árusított eleséggel. :-) Azt olvastam, hogy itt fakadnak a település névadó forrásai, amelyeket talán már a rómaiak is visszaduzzasztottak, hogy malmot hajtsanak vele.

"Egy igazi nő nem akar mindenkit meghódítani. Önértékelésében elég erős ahhoz, hogy csupán annak adja oda magát, akihez valódi érzelmek fűzik. Megérti, hogy azok a kapcsolatok, melytől azt reméli, hogy visszaadják önbizalmát, többnyire ártalmasak.
Tudja, hogy a férfi csupán visszatükrözi azt, ami a lelkében él. Ahhoz, hogy valaki megbecsülje, becsülnie kell önmagát. Ahhoz, hogy valaki férfiként viselkedjen, neki igazi nőnek kell lennie.
Egy igazi nő nem erőszakolja magát a férfira, nem folyamodik cselekhez és praktikákhoz, hiszen tudja, hogy minden a maga idejében történik, amikor mindkét fél megérett rá.
Nem próbálja "megtéríteni" a férfit, hiszen tisztában van vele, hogy mindenki a saját sorsát éli, és különbözőségeinkből fakadóan mindenkinek más időre van szüksége a felismerésekhez.
Az igazi nő hisz a férfiben, és tudja, hogy képes megjárni a saját útját. Meghagyja neki a döntés szabadságát. Nem követel a férfitől, hanem támogatja döntéseiben.
Nem vár senkire, nem állítja meg az életét senki miatt. Ennél többre becsüli önmagát.
Az igazi nő szereti a férfit úgy, ahogy van. Megérti, hogy az igazi szeretet feltétel nélküli. Nem a kapásról szól, hanem az adásról. Aki szeret, csupán azért teszi, mert neki örömet okoz.
Ugyanakkor az igazi nő nem alázkodik meg, nem hagyja hogy lábtörlőnek használják. Nem akar mindent megoldani, és kézben tartani, nem akarja irányítani a másikat. Az igazi nő minden helyzetben önmaga, nem fél őszintén feltárni érzéseit, de ha itt az idő, továbblép. Megérti, hogy néha egyedül kell lennie ahhoz, hogy alkalmassá tegye önmagát a szerelem befogadására. Az igazi nő tudja, ha egyedül van, nem a férfi hibája. Tisztában van vele, ha ő készen állna rá, már boldog lenne.
S mikor megérti, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal, és szívesen tölt időt önmagával, érezni fogja, hogy felkészült az igazi befogadására.
Egy férfi csak egy igazi nő mellett tud férfi lenni. Ne feledjük, mindenki úgy viselkedik, amit kihoz belőle a másik.
Így ha megtanulod feltétel nélkül szeretni és csodálni magad, a férfi tiszta tükörként ugyanezt sugározza Rád..."
Mohácsi Viktória

"Hétmilliárd ember között is lehet magányosnak lenni. Egyedül a kollégák, a barátok, a családtagok, a szomszédság, vagy akár a lakóközösség ellenére. Az ember akkor érzi magát egyedül, ha valami miatt nem működik együtt másokkal. Ebben persze saját maga is hibás lehet. Például azért, mert elrejtőzik mások elől. Pedig az együttlétnek megannyi fajtája létezik. Akad kézműves közösség, szomszédok által létrehozott fórum, futóklub és hasonlók. Semmilyen erőfeszítésbe nem kerül meghívni valamelyik munkahelyi kollégát egy teára. Vagy együtt villásreggelizni a testvérekkel. Többnyire nem is kellenek hozzá szavak, egy mosoly is elég. A különböző közösségek jó menedékhelyet jelentenek. Ők azok, akik támaszt nyújtanak, ha nem mennek jól a dolgok. Ők jelentik a kommunikációs fórumot, a pihenésre alkalmas oázist és a személyes akkumlátor töltőállomást. A "mi" nélkül nem létezik "én" sem. Az egyéniség kialakulásához igenis szükség van másokra. A saját személyiség alapos megismeréséhez úgyszintén. Mindenkinek szüksége van valamilyen közösségre ahhoz, hogy lehetőleg ne maradjon egyedül."

Igen mind igaz, ami ott "felül" van... DE!
Inkább leszek magányos, és elütöm az időm jó dolgokkal, mint haszontalan locsogást hallgassak, ami ráadásul tele van hazugsággal, képmutatással! Most ne gondoljátok, hogy valami kiállhatatlan nőszemély vagyok, aki senkivel nem tud barátkozni... Épp ellenkezőleg, mindenkivel barátságos és kedves vagyok, mondhatni sok emberrel "szeretjük egymást", de az útjaink a néhány baráti szó után külön vállnak, és azt hiszem így van ez jól. Nem tudok hazudni, nem szeretek megsérteni senkit, próbálok alkalmazkodni.... egy darabig.. és itt jön az a DE..
De képtelen vagyok eltűrni a sértegetést, kihasználást, hülyének nézést, családom és közvetlen környezetem elleni intrikákat! Punktum! Márpedig mindig kifogom. Ezért megfogadtam, hogy ezek után körültekintőbb leszek, nem hagyom, hogy rám erőltessenek dolgokat, amit nem akarok, nem szeretek, szanálom magam körül a nemszeretem embereket, ezzel leszek önmagam igazi jó barátja. :-)

"A másokért tett jót mindig önmagadért is teszed" - mondta egyszer Lev Tolsztoj és milyen igaza volt.

A szem hirtelen megszólal:"Nézd már ott azt a nőt, olyan nehéz a bevásárlószatyra, hogy szinte a földet súrolja vele."
Erre megszólal a lelkiismeret is:"Ez egy szuper alkalom arra, hogy önmagadért is tégy valamit. Légy olyan kedves és segíts neki!"
"Jó ötlet, az utóbbi időben nem volt túl sok dolgom" - jegyzi meg elégedetlenkedve az agy jutalomközpontja.
"Menj tovább, ne foglalkozz ilyen csip-csup dolgokkal, mindjárt fontos találkozód lesz! Mint bizonyára tudod, muszáj valamilyen fontossági sorrendet felállítani" - próbálja elbizonytalanítani az egó, ám nem jár sikerrel.
Az önzetlenség az egyik legszebb tulajdonság, melyre az agy kimutatható aktivitással reagál, nem is beszélve arról, hogy milyen jó érzéssel tölti el az embert, ha valakin segíthet. Nem csoda, hogy ezek után a történet főhőse odalép a cipekedő nőhöz és megkérdi:"Segíthetek?"
Köztudottan oxitocin szabadul fel, ha valamilyen kellemes dolog történik. A segítségnyújtás hatására borítékolhatóan sprintbe kezd és szinte elborítja a testet.
A lelkiismeret elégedetten summázza a történteket. "Buli van emberek!" - bömbölik az endorfinok és hirtelen átszáguldoznak a szervezeten.
"Hol? Hol? Hol kezdődik a buli?" - harsogják türelmetlenül. Az imázs megveregeti a vállakat. A jutalomközpont kiosztja a jutalomfalatokat. Az egó finoman elfordítja a szemét és azon gondolkodik, vajon miért akar az ember valakin mindig segíteni, amikor épp arra kellene koncentrálnia, mennyi elintéznivalója van egyébbként is. Ráadásul ezek sokkal érdekesebbek is lennének, mint a bevásárlószatyrok cipelése az utcán! Ha legalább egy fontos aktatáskáról lenne szó!
A szerotonin hormonok boldogan úszkálnak fel-alá. A segítségre szoruló nő ajkai mosolyra húzódnak. Ajkait pedig egy "Köszönöm" hagyja el." ♥

Évek óta vitázom a családommal az étkezések közbeni, és azt követő azonnali víziváson. Sosem tudtam evés közben inni, de közvetlen utána sem, és nemrég egy professzort, majd egy belgyógyászt is hallottam erről nyilatkozni, hogy milyen helyesen cselekszem, még ha nem is volt ez tudatos nálam, most már az. A reggeli vízivás is szokásommá vált, csak én egy pohár melegvízzel kezdem. Egy nagyon szép kort megélt néni osztotta meg ezt a szokását jó tanácsként néhány évvel ezelőtt a televízió egyik műsorában, én meg is fogadtam. Találtam egy cikket, figyelmetekbe ajánlom...

"Egy régi japán szokás szerint az a legjobb, ha közvetlenül reggel felkelés után elfogyasztunk egy jó nagy pohár vizet. Az üres gyomorra ivott víz aktiválja a keringést, az emésztést és helyreállítja a vérnyomást. Sokkal erősebb hatása lehet, mint egy pohár kávénak.

2. MINDEN ÉTKEZÉS ELŐTT IGYUNK EGY POHÁR VIZET

A legjobb, ha étkezések előtt egy fél órával iszunk egy-egy pohár vizet. Aktiválja az emésztőrendszert, megtisztítja a nyálkahártyát, a gyomrot, a belet, helyreállítja a vérnyomást. Hidratálja a testet és megkönnyíti a kiválasztást.

Étkezés után nem tanácsos inni, mivel ez feloldja a gyomornedvet és megzavarja az emésztést.

3. EGY POHÁR VÍZ SPORTOLÁS ELŐTT

Ha úszni, szaladni, sportolni vagy akár csak sétálni készülünk, igyunk meg előtte egy pohár vizet. Szükséges, hogy hidratáljuk a testet, így megkönnyítjük az izmok működését is. Ha keményebb fizikai munkát végzünk vagy sportolunk, közben kis kortyokban igyuk a vizet. Így elkerülhetjük, hogy leterheljük az emésztőrendszert.

4. EGY POHÁR VÍZ ZUHANYZÁS VAGY FÜRDÉS ELŐTT

Mielőtt beszállnánk a kádba, igyunk meg egy pohár vizet, így elkerülhetjük a meleg víz hatására keletkező hirtelen vérnyomás emelkedést.

5. EGY POHÁR VÍZ LEFEKVÉS ELŐTT

Fél órával lefekvés előtt igyunk meg egy pohár vizet. Ez csökkenti az éjszakai szívproblémák kockázatát, biztosítja a nyugodtabb alvást, a könnyebb ébredést."

Tudjátok ugye, hogy ezenkívül még sok pohár vizet, folyadékot el kell fogyasztanotok a nap folyamán? Bizony, legalább három litert, ami nem is megy olyan könnyen, főleg a téli hónapokban. Én mindenféle praktikákat találtam ki: citromot, narancsot facsarok bele, egy literes üvegbe töltöm és pezsgőtablettát dobok bele (magnéziumot vagy C-vitamint). Zöldturmixot húzok fel jócskán vízzel, almalével ízesítem. :-) 

"A vízivás, tudjuk, nagyon fontos, hiszen a testünk közel 70 százalékát víz alkotja. Ha elegendő vizet iszunk, számos betegséget elkerülhetünk, és könnyedén megszabadulhatunk, az ezeket okozó méreganyagoktól is."

Egészségetekre! 

(forrás: kiskegyed.blikk.hu)

Ez a hónap már a tavaszhoz tartozik, de inkább a tavasz hírnöke. Itt nálunk sajnos rengeteg esőt hozott a február, víz alatt áll a kertünk alja, és március első napjai sem bővelkedtek a napsugarakban. A kertben majdnem minden növényen friss, új, zöld hajtások vannak... de vajon mi lesz, ha jön egy váratlan fagy?
Pattannak a rügyek a mandulafán..
A görög rege szerint mandulafává változott a türelmetlen királylány, Phyllis míg késlelkedő szerelmére várt. Kedvese simogatására virágba borult, de visszaváltozni már soha többé nem tud, örökre a fába zárva marad. Minden tavasszal elsőként nyílik, dacolva a fagyveszéllyel.
A mandula a kopár, száraz, déli domboldalak növénye a Balaton-felvidéken sok van belőle. Balatonudvariban, Fövenyesen, és az Akaliba vezető utat mandulafák szegélyezik végig. Imádom őket virágzáskor!
A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégibb és legismertebb. :-)

Általában januárra elfogynak a bogyók, hétfőn sétáltunk Judittal a hegyen, rengeteg galagonyát, csipkebogyót és kökényt láttam a bokrokon. A kökény fantasztikus finom, ilyenkor már nem annyira fanyar, a csipkebogyó is puha, édeskés, jól tele is legeltem magam velük, megvolt a napi vitaminbevitel. A kertekben más a helyzet, a kismadarak már végigkutatták az ágakat és a kéregrepedéseket. Ahol megszokták a madarak, hogy etetik őket oda télen-nyáron visszatérnek. Nálam csínján kell bánni a dolgokkal a cicáim miatt. A konyhaablakból szoktam nézni, hogy nem a nekik kitett magokból csipegetnek, számukra sokkal "édesebb" a kutyatálból vagy a cicák elől óvatosan elcsipkedett eleség. A tisztességes madáretető sűrű bokrok közelében van, hogy tudjanak a madarak ha úgy adódik hová menekülni, alulról pedig tövises ágak védik őket a cicáktól. Szélesen kinyúló teteje a hóesésben is lehetővé teszi a csipegetést, a verebek beülnek a magok közepébe, úgy eszegetnek, a cinkék csőrükben egy-egy maggal inkább elrepülnek... A madárbarátok mesterséges fészekodúról is gondoskodnak... nekünk nincs, de jó lenne..
Készen is lehet venni, viszont mást szeret a seregély, mást a cinege, és mást a rozsdafarkú. Régen a holt fák az erdőben maradtak, a harkályok odút vájtak benne, a következő évben továbbálltak, új odút vájtak, a régit pedig elfoglalták a cinkék, baglyok, denevérek,seregélyek. Ma ott fészkelnek, ahol épp helyet találnak, lehet ez ereszalja, padlás, ha betudnak repülni de még postaláda is. Sajnos nincs már szalmakazal, csak vidéken van elvétve pajta, vagy ólpadlás, nehéz télen a madarak élete nagyon. Figyeljétek csak meg, hogy melyik madár mit eszik, érdekes...
A rigók és a vörösbegyek a kutyatányér látogatók, ők a nagy kukázók, mert szeretnek a komposztban is kutatni. Ők megeszik a főtt tésztát, rizst, almacsutkát stb. A verebek minden morzsát gyorsan felkapkodnak mielőtt az elázik és megsavanyodna. Hálásak a madárkák az almafán ott felejtett gyümölcsért, de a díszbokrokat is össze lehet egy kertben úgy válogatni, hogy az madárbarát legyen, pl.: madárbirs, borbolya, berkenye, tűztövis és egy kis jó bodzasövény....

Kissomlyó határában egy háznál fotóztam hétfőn a rózsákat. :-)

Ildikó és Andi küldték a gyönyörű, saját készítésű karácsonyi lapokat.
Jaj, nagyon szépek! Köszönöm! Mindegyik megvan, amit eddig küldtetek, a díszek is, elraktam őket. Ezer puszi! ♥

Hatalmas karácsonyfánk volt idén is, de most akkora, de akkora, hogy alig akart beférni, le kellett vágni a csúcsából. Ráadásul ezüstfenyő, ami 22.-én lett kivágva és ezért még február közepéig tuti nem fog hullani, hiába van a kandalló mellett. Imádom!!! Egész álló nap csak nézném, még itt is aludnék alatta, ha lenne hely. :-)
Sokat sütöttem, de nem annyit mint máskor, sokan voltunk, de nem egyszerre mint máskor, sok ajándék volt a fa alatt, mint máskor. :-)
Tíz karácsonyt velünk töltött... az első karácsony Anya nélkül....

Szeretem az adventi vásárokat, maga a karácsonyi hangulatot. Rabja vagyok a vanília, fahéj és narancsillatú gyertyáknak, illatosítóknak, imádom a karácsonyi kirakatokat, és mindent ami a karácsonyról szól.... még talán a hideget is. :-)
Idén, akárcsak tavaly ellátogattunk Győrbe, hisz közel van, és most is ragyogó karácsonyi pompában tündökölt a belváros.
Aztán a következő héten elkísértem Tamáskámat a "dolgozóba", Ausztriába. Esténként csavarogtunk, Steyr óvárosa eleve varázslatos, hát még így adventi időszakban, csak ne esett volna az eső, és hideg szél fújt. Voltunk Németországban, repülőgép alkatrészekért és újra kifogtuk a rossz időt, nem tudtam fotózni a szakadó eső miatt. Viszont láttunk a hegytetőkön havacskát, meg iszonyú hosszú kamionsorokat, őrült lassan ment a határon való átkelés (de csak oda felé, sajnos ez a menekülthelyzettel való beléptetés, szúrópróbaszerű átvizsgálások miatt volt).
Egy este meglátogattuk Schärdingben Gáborkámat, nagyon szép helyen lakik, az óvárosban, ami egyben a belváros is. Lenyűgözött a látvány, mézeskalácsházak, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam, fantasztikus, gyönyörű! Szegfűszeg, fahéj, forralt bor és puncs illata lengte be az egész környéket, mi is azt iszogattunk, közben zenés mesefilmet néztünk, amit projektorral vetítettek ki a házak falára. Azt hiszem néhány pillanatra visszamentem kisaniba. :-)

Az adventi készülődés nálam szokás szerint az ablakok díszítésével kezdődött. Aztán egy jó ötlet alapján kis falunk átváltozott adventi naptárrá, lehetett választani ki melyik számot szeretné kirakni az ablakába, miénk volt a 15. Gyönyörűek voltak esténként kivilágított számok a feldíszített ablakokban. 
Sajnos nagyon hideg volt amikor fotóztam, és némelyik ablakom csupa pára a képen, de azért megmutatnám őket.

Nemsokára jelentkezem egy kis adventi és ünnepi beszámolóval... ♥

Olvastam, hogy több Somogy megyei általános iskolában tantárgy lett a befőzés. Lekvárt és savanyúságot készítenek a diákok, amivel még pénzt is keresnek. A gyerekek a főzési idényhez igazodva és a helyiektől "összedobott" gyümölcsökből, zöldségekből, régi receptek alapján készítik a finomságokat. Télen gyertyát öntenek, szappant főznek és a befőttekkel együtt árusítják portékáikat a helyi vásárokon. A bevétel az iskola bugyellárisába kerül... Szuper! Máshol is be kéne vezetni. :-)
Idestova hét éve blogolok, aki olvas tudja, hogy "nagy lekvárfőző" vagyok. Eme tudásomra én nem az iskolában tettem szert, anyósomtól tanulgattam az alapokat, majd sok mindenre magamtól, kísérletezgetve jöttem rá. De sütiknél is van, hogy szakácskönyveket lapozgatva, vagy a neten sok receptet átnézve, készül el az én egyéni süteményem... kicsit innen, kicsit onnan, aztán ahogy sikerül. Igen, volt olyan, ami a szemétben végezte... de kinek nincs.. :-) Amikor én diák voltam, akkor gyakorlati óráink voltak. A fiúk nyáron a "gyaki kertben" megtanultak ásni, kapálni stb. mi lányok ültetni, gazolni... Jaj de utáltuk!! A gyakszi tanárnőnket, szegény Eszti nénit csak Parasztnak hívtuk... már nem tenném! Télen a fiúk műhelyben dolgozgattak, madáretetőt készítettek, csavarmenetet vágtak, fúrtak-faragtak. Mi lányok hímezni, horgolni, kötni és azsúrozni tanultunk. Ez nagyon tetszett, szerintem sokan látjuk hasznát az életben. A mi gyerekeinknek már dráma órák vannak, és hasonló marhaságok, semmi gyakorlati dolgot nem tanulnak. Látom saját gyerkőcömön, ha az apja nem ér rá vele foglalkozni, bizony semmit nem tanul meg, amire egy pasinak azért szüksége lenne az életben. A lányoknál is ugyanez a felállás, ha a mama nem tanítja, akkor a háztartási munkákhoz gőzük sincsen..
Én szívesen megosztom minden tudásomat majd a menyeimmel, és hőn vágyom arra, hogy megéljem még azt, hogy az unokáimat is tanítgathassam. :-) ♥

"-Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI.
- Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, hogy micsodán.
- Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem.
- Ha számolok, szükségem van az ujjaimra.
- Van, hogy gondolkoznom kell, melyik a jobb és melyik a bal, sőt néha össze is keverem!
- Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek.
- A kacérkodás és a huncut nézés a lételemem.
- Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is... ha nem az.
- Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem.
- Néha jól esik a "hiszti".
- Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikro sütő.
- Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám..
- Fontos, hogy legyen kihez odabújni ..
- És egy ölelés mindig segít!!"

Nagyon tetszik azért másoltam be ide. Csuda tudja, hogy ki írta, oly sok oldalon szerepel már, én most olvastam először, és teljesen magamra ismertem. :-)