Imádom a könyveket, de még annál is jobban a régi könyveket! Ezt a hét darab mini füzetet néhány hónappal ezelőtt egy kedves baráttól kaptam. Nagyon örültem neki, rögtön átolvasgattam őket, és féltve őrzöm a többi régi szépségeimmel együtt.
Ezekből a kis füzetekből kiderül, hogy anno mennyi dolga volt egy háziasszonynak, és az, milyen sok fáradozással járt. El sem tudjuk képzelni, hogy mit jelentett a huszadik század elején a mosás, hogy mennyi munkával járt fehérré varázsolni a ruhákat. Mi most bedobjuk az automata mosógépünkbe, beöntjük a mosószer adagolóba a csodaszert, és hipp-hopp már kész is a mosás, tiszta és fehér minden, hátha még meg is szárítja! A vasalás is pikk-pakk működik, nem kell a dög nehéz szenes vasalót izomból lóbálni. Vagy egy nagytakarítás, amit most néhány óra leforgása alatt meglehet csinálni, akkor bizony nagyon nehéz fizikai munka volt. Nemhiába tartottak már a kicsit jobb sorban lévő asszonyok is cselédet. „A háztartási gépek feltalálása előtt a mosás, mosogatás, és különféle előkészítő konyhai munkálatok valamint akár csak a fűtéssel járó feladatok is mind jelentős erőkifejtést igényeltek – már a 20. század elején mutatja meg a küzdelmes cselédsorsot például Kosáryné Réz Lola Filoménája vagy Kosztolányi Dezső Édes Annája.”
Emlékszem, kiskoromban a vidéken élő anyai nagymamám a mosáshoz, padló súroláshoz mindig egy asszonyt hívott, vagy a szőlőben lévő munkálatokhoz is igénybe vette a napszámosok segítségét.. pedig ez már a hatvanas évek vége volt... ott még láttam igazi szenes vasalót is használat közben. :-)