Mert születnek ilyen-olyan emberek…
Nem az egyetem teszi az IQ szintet, legfeljebb részben van köze az intelligencia hányadoshoz…
Van a senki, aki azt hiszi magáról, hogy ő valaki, vagyis tudja, hogy ő nem valaki, bármit tesz, ő csak egy senki, és egész életében az marad, és küzd ellene.
Amikor én megpróbáltam beilleszkedni, jó tíz-tizenöt évvel fiatalabb mamákkal barátkozni, hisz egy idős gyermekeink voltak, sajnos minden próbálkozásom dugába dőlt. Először is szembe találkoztam a „gyütment” verzióval, mivel nem ide valósi vagyok, majd az asszonyok részéről a mindent szétromboló kisebbségi érzéssel. Ha megfeszülsz, akkor sem fogadnak be, mert félnek! Nos ezek után szétnézel, és hirtelen a senkik földjén találod magad. A senkik jellemzője: Tök hülye, nyal mindenfelé, elvégez mindenféle tanfolyamokat, tíz körömmel küzd,  mint az állat, egész életét a szamárlétra megmászásának szenteli. A senkik nem vehetik fel versenyt a valakikkel szemben! Mondjuk akárhol a senki trónol a helyén, élvez minden olyan helyzetet, ahol téged megvárakoztathat stb.. majd kijön a főnöke, aki veled parolázik, kedves, szívélyesen köszönt… és akkor megpukkad a senki, és megint rájön, hogy ő egy senki. A senki rohadtul hajt azért, hogy állati jó kocsija legyen, mert ezzel is többnek érzi magát, akár hitelért is folyamodik érte, míg én lesza*om, olyat veszek magamnak, amit ki tudok fizetni, és minden igényemnek eleget tesz. Míg a senki megdöglik azért, hogy egyszer velem egy szinten legyen, én jól megvagyok szerény önmagammal, és megpukkadok a röhögéstől a senki erőfeszítésén. (agyilag gondoltam, és nem anyagilag) Nagy senkit is ismerek, igen jó senki barátunk, honatyaként senkiskedik, ritkán találkozunk, mert ha lehet, elkerüli a valakikkel való barátkozást. Van egy nagy igazság: A senkikből sosem lesz valaki, bárhogy is kepesztenek.