Egy szép kis faluban, Csipkereken jártunk tegnap, Tóni kedvesének, Borinak a szülinapjára voltunk hivatalosak a szülői házhoz. Már az odavezető út is tetszett, a háznál viszont sok édes kis meglepetésben volt részem. Az első igazi és nem kis meglepetés, Bori nagyszülei voltak. Erzsike és Lackó bácsi tünemény emberek, elköszönéskor ki is kellet mondanom: Szerelem első látásra. Nagyon megszerettem őket. Láttam hatalmas medencében úszkáló gyönyörű japán koipontyokat, néhány tokhalat, és aranyhalat (ez egy vállalkozás, igazi "díszhalfarm"), KOIKATI nagyon érdekes volt. Találtam egy édes nyufit is a kertben....
Próbáltam vele összebarátkozni, de figyelmeztettek, nehogy benyúljak a ketrecbe, merthogy őkelme harapós fiú.
Eldumálgatnék egy ilyen kis macsónak egész nap, :) sőt egyet el fogadnék itthonra.... Erre mondaná most a férjem: - Mi a csuda nem kéne még neked?! :)
Három kutyuska is van Boriéknál, mindegyik aranyos, de szívembe lopta magát nagyon a kis vénség, az édes, öreg, süket Mazsi, aki ha valamit szeretne hihetetlen, hogy tud nézni, és toporogni kicsi mancsaival.
Kati, "Bori anyika" rengeteg finomsággal készült, frissensültekkel, süteményekkel, tortákkal. Hagytam kibontakozni Gombóc Artúr féle második énemet, egy hét koplalás szükségleltetik ezek után, mert annyi sütit tömtem magamba. :) Vicces volt, hogy tuti majdnem minden pillanat meg lett örökítve, Borinak és Zolinak csak ebédközben nem, vagy... :) ott lógott a nyakukban a gép. Tóni most visszafogottabb volt, lényeg a két gyerkőc megélhetése a fotózás és írás, Zolinak pedig hobbija, és szuperül műveli, látható a linkfalamról kattintható blogjában. Nagyon hamar elszalad az idő, olyan emberek társaságában, akikkel jól érzed magad, bizony most is így volt ez. Lerövidített változat: Csupa jó arc, fényképezőgépekkel rohangálva, jókat nyerítve, röhögve, viccelődve, önfeledten, szókimondón, artikulálva beszélgetve, és közben fogy a süti, az iszi és sajnos az idő is. :) Miután elköszöntünk beugrottunk egy kis villámlátogatásra Erzsike és Lackó bácsi mézeskalácsházas portájára. Nem véletlen írtam így, mert tényleg mesébe illő a házikó. Erzsike szépséges konyhájában ha jól emlékszem, négyszáz harangocska lóg...
Csak ámultam, és bámultam..... és itt is tudtunk volna még beszélgetni "az idők végezetéig" :)
A kertben életemben először találkoztam törpe tulipánokkal, olyan kis tündi-bündik...
A tűztövis virágzó ágacskái is rabul ejtettek.... és még fotóztam volna.... hm de mindkét aksim megadta magát.... mert számtalanszor megmagyaráztam annak a lüke Aninak, hogyha valahova megy előtte fel kell tölteni őket! :)
Nagyon jól éreztem magam tegnap, nemcsak én Apci is. Az ilyen a napok feltöltik testünket, lelkünket olyan energiákkal, melyek segítenek "túlélni" a következő napokat.... heteket. :)
Bori is beblogolta :) /katt rá/