Teréz anya imádságát olvastam tegnap, és nagyon megtetszett, olyan szép.
"Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám."
/Boldog Kalkuttai Teréz/
Az ágyam mellett ott a kis "hálakövem", ez egy tigrisszem. Több mint tíz évvel ezelőtt szegődött hozzám, akkor még nem tudtam milyen szerepet tölt be majd nálam. Először szerencsekőként üzemelt a táskámban, majd velem volt műtét után a kórházban, hisz gyógyító ereje is van, mint minden ásványnak, próbálok hinni benne. Hálakő azért mert ha ránézek eszembe jut, hálát adni és köszönetet mondani, a sorsnak, a Jóistennek, szeretteim és a magam egészségéért, minden jóért az életben. Reggelente sokat szorongatom bevallom, ez az én imádságom.
2013.03.12. 08:00 | Szerző:
-Ani-
A bejegyzés trackback címe:
https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr595128832
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kéttojásos 2013.03.12. 09:21:33
Én is kaptam ilyen követ valakitől....mivel a kőgyűjteményemben volt ilyen kő...én meg azt adtam oda ajándékba. :)
Valahogy soha nem hittem az ilyen dolgokban...de ez a kő évek óta itt van az asztalomon. :)
Valahogy soha nem hittem az ilyen dolgokban...de ez a kő évek óta itt van az asztalomon. :)
chanson 2013.03.12. 10:26:23
Én sem hiszek ily módon benne, de abban igen, hogy amikor ránézel, emlékeztet... S ez már önmagában jó.
Hogy hiszel benne, az pedig segít... gondolom. :-)
Hogy hiszel benne, az pedig segít... gondolom. :-)