Olyan mintha megbolondult volna a természet.... ezt a gyönyörű virágzó gyümölcsfaágat kirándulás közben fotóztam fent a hegyen. Novemberben? Hm....
Reggel nyolcra Celldömölkre kellett mennem, téli gumikat felrakatni a kis autómra. Hazafelé már láttam, hogy ma képtelen leszek otthon maradni, ragyogó idő volt. Megbeszéltem anyukámmal, hogy délben indulunk és bejárjuk a kissomlyói hegyet. Édes Bandus a garázs előtt heverészett, csalogattam, hogy jöjjön velünk, de meg sem mozdult.... majd épp, hogy elindultunk az úton egyszer csak előttünk termett..... nyitva maradt a hátsó kapu és kiszökve a dolog neki jobban tetszett. No, igen a tiltott dolgoknak nagy varázsa van, még a kutyák körében is. 
Valami fantasztikus, hogy novemberben járunk és minden "harsogó" zöldben pompázik....Ezeket a homokból kivájt lyukakat, szabadon lógó gyökereket, mindig megcsodálom. Gyerekkoromban a nagyszüleimnél a tárnoki szőlőhegyen láttam hasonlókat. 
Akkoriban ijesztőnek találtam, de titkon mindig sokáig ácsorogtam előttük, hátha előbújik belőle egy rókafi. Most felnőtt nagy lóként is mesebeli képek, emlékek ugranak be....
és örülnék még egy sündisznócskának is, ha előjönne innen. Viszont belőlem pedig megint előbújt a gyermeki énem, de azért sem törlöm ki, én már csak ilyen vagyok.. :)
Dús, kövér, zöld fű, mindenfelé virágok.... mondja valaki, hogy nemsokára itt a tél!
Amúgy rengeteg virágot fotóztam, akár mezei csokrot is köthettem volna belőlük. 
Bandi előre szaladt de mint mindig igyekezett szemmel tartani minket, kanyargós úton bevárta, hogy odaérjünk.
Ez itt a Kissomlyó, az a távolban pedig a nagy.... Somló hegy.
Teli volt a szőlőtőkék alja apró virággal, és mit nem adtam volna egy fürt szőlőért! Anyukám azt mondta, legközelebb előre megy és felaggat néhány fürtöt, amit előzőleg megvásárol, hogy örülhessek neki. Jót nevettünk...
Cickafark
Ahol nagyobb a fű, így elfeküdt a múltkori hó súlyától, de milyen érdekes, hogy nem fagyott meg, nem is látszik rajta. Azért hiába a szép idő, a harmatot már nem tudja a napocska felszárítani.
Gyermekláncfű.... No, hát erről a húsvét jut eszembe.... Azért nem szeretnék az időben ekkorát ugrani mert kedvencem a karácsony, és imádom a telet, és a havat is!
Némelyik présház elé virágokat ültettek a gazdik, ez krizantém nagyon szép színű.
Imádom a régi házakat! Szegény ez annyira lerobbant, elhagyatott...
Ez a kép azért jó, mert ott fent a fákon azok a gubancok a fagyöngyök, alattuk az az apró fekete gubanc pedig a Bandi.... :)
Utoljára Balcsin láttam gyönyörű piros leveleket, ott rengeteg a cserszömörce, errefelé nincs, de ez is nagyon szép.
A fák alatt sok helyen rengeteg a szemét, pet palackok szétdobálva, igyekeztem ügyesen fényképezni, hogy nehogy véletlen benne legyen a képben. Letörném a kezét annak, aki ilyet tesz.!
Ez a nyírfa úgy ragyog akár a nyár :) aranyként tündököl a napsütésben.
Végre felértünk... az ott a Sághegy!
Még nedves zsepivel is felszerelkeztem a csipkebogyó evésre, ugyanis mindig csupa piros és ragacs tőle a kezem.... de hiába volt hó, a dér még nem csípte meg, egy ehető bogyót sem találtunk, mind kőkemény volt még. Sajnos rengeteg bokron megbarnult, sőt elfeketedett szemek voltak. Most nem mentünk el a nagy csipkelelőhelyig, ahol ráadásul sok kökény is van, majd legközelebb, és nagyon remélem ott nem betegedtek meg a bokrok. 
Jaj de édi! Irinyó-pirinyó házikó...
és egy formás öreg fa....
Több helyen is belebotlottam virágzó ágakba....
Ez a Bandus! Egész délután aludt miután hazaértünk.... hulla fáradt volt....mert hát minden olyan érdekes.... annyi helyre bemászni, felmászni, szimatolni, rengeteg bokrot, fát lepisilni...
pocsolyában járni, mindet megkóstolni.... :)
Mekkora gombák! 
Mézeskalácsház... :) 
