Ki vagyok, mint a liba! Most végeztem a nagytakarítással, még Marcinak összedobtam egy fincsi vacsit, baconba csomagolt virslit sütöttem neki, kukoricás rizzsel, és paradicsomsalátával. Amúgy reggel óta ablakokat pucoltam, függönyöket mostam, sötétítőket vasaltam, ajtókat mostam, szóval mindent, amit egy őszi nagytakarítás alkalmával meg kell csinálni. Egész nyáron nyitva vannak az ablakok, ráadásul fagerendás a mennyezet, csupa por volt minden. Tegnap akartam megcsinálni, de megúsztam, mert nagyon kedves vendégek jöttek hozzám. Nem volt netem, ezért nem tudtam elolvasni Jazoli üzenetét, hogy erre járnak és beugranának. Pont Anyánál segédkeztem a takarításban, amikor jött a telefon, hogy itt járnak a „kertek alatt”... Nagyon örültem, Anya is átjött, kíváncsi volt Zolira és feleségére, pillanatok alatt megszerette őket, én úgy szintén. Anya még ma is őket emlegette, és azt, hogy mennyire jól érezte magát a társaságukban. Ó, csak olyan rövid volt ez az idő, nincs annál jobb dolog, mint amikor olyan emberekkel találkozol, beszélgethetsz, akikkel az első másodperctől úgy érzed „egy rugóra jár az agyunk”. :)

Végre ma már úgy jött haza a gyerekem, hogy tudott venni bérletet! Diákigazolvány intézés is megvolt, de valahová le kellett még a sulinak jelenteni a gyereket, és nem volt meg az az igazolás, amire meg tudta volna venni a bérletet. Undorító dolog, hogy az iskolalátogatási igazolást nem fogadják el a buszpályaudvarokon, állítólag ez nemrég jött rendeletbe. Bekaphatják, a rendelet megalkotói! Egész héten vette Marci a buszjegyet. Annyira támogatja a kormány a gyerekek iskolába járását, hogy majd bele rokkan a szülő! 26.000Ft volt a pár darab tankönyv, és akkor még hol van a rengeteg füzet, kiegészítő dolgok stb. Beiskolázási támogatást idén még csak nem is emlegettek nekünk. Érdekes, elgondolkodtató, hogy vannak olyan emberek, akik nem szeretnek dolgozni, a gyereket is csak csinálni szeretnek, de jó sokat, majd az állam eltartja őket, isznak, bagóznak és ingyen kapják a gyerkőceik a tankönyveket. Hab a tortán, hogy sok esetben a gyerekek is igyekeznek példát venni a szülőről, ez érthető is a normális családoknál, de a „perifériásoknál” nem éppen... A lényeg megvan az ingyen tankönyv stb. és jó nagyot kakálnak a tanulásra. Egy idő után minden kárba vész, a sok segély, a sok ingyen cucc, szakma nem lesz, lesz helyette munkanélküli segély, rokkantsági segély, és sok gyerek, akiket megint segélyezni kell! Rendes ember, meg had kínlódjon, vagy ha megunja, húzzon ki az országból! No, nem is zabolok ezen, mert még csak bedilizek tőle, és attól még nem változik semmi!