Lassan két hónap telt el, hogy legkisebb fiókám elkezdte a középiskolát. Azt hiszem (lekopogom) sikerült jól választanunk, tetszik a gyerkőcnek a suli. Kétszer is voltak Ausztriában, először egy csokoládé gyárba kirándultak, ahol tele ették magukat finomabbnál-finomabb csokival. Elmesélte, hogy minden csokit kézzel készítenek, bio alapanyagokból, és a csomagolás is környezetbarát. Vásárolt nekünk kóstolót, valami mennyei ízük volt.... (aztán megtudtam, hogy az ára is mennyei 3,25 Euróba kerül egy kis tábla) Második kiruccanásként Grazban voltak az őszi vásáron, az is nagyon tetszett a gyerkőcnek. Onnan egy kis kőből készült fehér teknőst hozott nekem. Hogy miért is írtam ezt le? Dicsekvésből? Aha! Meg azért, mert irtóra jól esik, hogy ilyen gyerekecskét neveltünk, akinek eszébe jutunk bármerre jár. No a két bátyó sem volt más ebben a korban! Őrzök kagylókat, óriás tobozokat, tengerpartokról, innen-onnan, mert ha elfogyott a zsebpénz, akkor is gondoltak rám, és hoztak nekem valamit. :)
Visszalépve a jelenbe...... a koleszban sem tétlenkedik Marcus, gitározni tanul, rendszeresen gyúr a jól felszerelt edzőteremben, sőt kosarazáson és amerikai focin is töri a fejét. Türelemre intem, hogy ne kapkodjon el semmit, nézze meg az edzéseket, ráér dönteni, amelyik jobban tetszik majd azt válassza. Sok mindent szeretne, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy először is tanulnia kell. Remélem abban sem lesz hiba! :)