Tegnap jógázni voltam, jól esett. Régebben tornáztam, manapság csak túrázni szoktam és szomorúan szembesültem a ténnyel, hogy nem megy a lótuszülés, amire nemrég még olyan büszke voltam. No, majd fog menni megint minden! Nem hagyom annyiba ezt az elmacskásodó folyamatot. Két napja fájt a bal kezem mutatóujj első ízperce (azt hiszem így mondják), gondoltam valamivel megerőltettem. Ma reggel arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj, dagadt, vörös, feszül, lüktet. Megijedtem, mert nem látni rajta külsérelmi nyomot, porc leválás vagy hasonló járt a fejemben. Hm... azon is gondolkodtam, hogy bemegyek a kórház sebészetére és megmutatom egy dokinak, de inkább elkezdtem borogatni, és mindenféle kencével kenegetni. A helyzet nem változott, megnéztem mit ír a net, találtam is egy hasonló esetet, felvágták az illető ujját. Jaj, azt nem engedem! Nekem már volt műtve az ujjam, rémes! Aztán beugrott valami..... mintha megszúrtam volna valamivel egyik nap.....
Nagyon fáj, nem javul, forró, vörös, még kipróbálom a paradicsom borogatást, aztán ha nem múlik holnap sicc az orvoshoz. A fájdalom ellenére kicsit bénázva de teszek-veszek, mert képtelen vagyok elhagyni magam, és bánatomat csokiba fojtom. De nem ám akármilyenbe! Véletlen folytán botlottam a meggydarabos Tibibe, limitált kiadás, színezék és tartósítószer mentes. Valami isteni! Meggydarabkákkal dúsított különleges tejcsokoládé, hogy miért nem vettem akkor belőle tízet! :) De ki tudta, hogy milyen..... Fájdalomcsillapításra tuti jól működik az efféle Gombóc Artúr féléknek, mint amilyen én vagyok.