Hű állati meleg volt ma! Végül is nem rossz, bent a hűvös szobában. Semmi bajom vele, inkább ez mint a hideg. Nagyon tudok fázni. Egész nap fincsi teákon voltam, enni nem igazán tud ilyenkor az ember, inkább csak gyümölcsöt. Viszont Marcuskám miatt azért főznöm kellett, bár ő sem vitte túlzásba az evést. Délig szundikál, aztán monopoliznak a fiúkkal, strandolnak, szóval utolsó cseppig kiélvezi a gyerkőc még a szünetet. Ma már én sem bírtam magammal, megállás nélkül tettem-vettem, igazán jól esett. Kicsit kalandoztam a neten, rengeteg blogba olvasgattam bele. Na, ezt nem kellett volna! Vagyis, ha látom, hogy valami szörnyű, akkor tovább kellett volna állni, és nem felmérgesíteni marhaságokon magam. Elgondolkodtató, hogy mire használják az emberek a netet. Elképesztő! Tudom a következő mondatokkal ellenségeket, fogok szerezni magamnak, de nem érdekel. Hja, ha annyi szemét felkerülhet, akkor én miért ne merjem megírni a véleményem. Én balga jószág, azt hittem, hogy ha valaki nyit egy blogot, legyen az akár „én blog”, azt igyekszik tudásához mérten a legjobb színvonallal  csinálni. Azért mert meglehet bújni a névtelenség mögött, attól még lehet valami szép, és jó. Nem kell ehhez csicsa, meg hasonló, de saját magunknak is megadjuk a tiszteletet azzal, ha a tartalma nem trágár és közönséges. Az sem baj, ha az a blog egy kicsit építő jellegű. Sőt! Segít, szórakoztat, ismertet, esetleg tréfás. Férfiak írnak szépet és okosat, és férfiak írnak obszcén módon, és bunkón. Olvastam olyat, aki azt állítja azért-e fertelmes stílus, mert a bejegyzés tartalma nekünk nőknek a javunkat szolgálja, felráz. Köszönöm az ilyen ébresztőt! Sok szép, színvonalas női blogot olvastam, pedig legtöbbjük tényleg csak napló volt. Olvastam fiatal lány blogját, aki jobban tenné, bizony, ha megtanulná megfogalmazni az érzéseit, ha már leírja és megosztja az egész világgal, ne csak undorító káromkodással játssza a nagyot. Jártam olyan nő blogjában, aki a családja emésztési szokásait taglalta, és annak hangeffektusait. Pf, jobban tenné, ha legalább a blogon visszatartaná! Szóval érdekes jelenségek vannak. Nem vagyok álszent, káromkodni én is szoktam, megvan annak is a maga helye. A káromkodás lehet jó ízes, és nem obszcén, ahogy jópofizni is lehet elegánsan, és nem közönségesen. Szerintem egy nő mindenkor legyen A NŐ, a tinédzser jópofa és kedves, a férfi még nyersen is lehet kellemes. Az élet nem egy habos torta, tényleg ki kell fújni a gőzt, de mindezt meg lehet tenni kultúrált módon is. Szerintem nem kéne a netet szemetesládának használni! Akinek nem inge ne vegye magára, és ezért a néhány őszinte szóért ne haragudjatok meg rám kedves barátaim.

Narancsos rooibos tea, mézzel és citrommal.... imádom! :)