Borzasztó egy hetem volt. Hét elején a nátha. Kedden autóbalesetben meghalt egy nagyon kedves lány, aki jó pár évvel ezelőtt Tóni barátnője volt, később pedig a barátja. A szívem szakad meg, még csak huszonhárom éves volt! (Tóni csütörtöki blogjában meg is emlékezett róla.)
Csütörtökön a férjem jött haza, iszonyú náthásan. Tegnap este pedig a Marcika elesett és felhasadt a homloka. Egész éjjel őriztem szegényt, már jobban van. Édes bogár, fekszik, fején egy ramofix háló, az tartja a kötést a fejecskéjén, hol alszik, hol filmet néz.
Az iskolai farsang ma délután van és szerepet is osztottak rá, de sajnos így nem mehet el.
Viszont már kérte, hogy hívjak ide játszópajtást neki, és az egy nagyon jó jel!
Ez az év elég furán kezdődött, Anya és most Marcus balesete….
Remélem, sőt bízom benne, hogy idén már nem tartogat a sors számunkra több rosszat, az év elején letudtuk az egészet.
Az „éjszakai ügyelet” közben majdnem kiolvastam a tegnap elkezdett könyvet, de ma rettentően fáradt vagyok szerintem, ha kézbe veszem, rögtön elalszom rajta.
Szürke, álmosító az idő, szakad a hó folyamatosan, a bokrokon, fákon megmarad, és gyönyörű, de az úton egyelőre elolvad, ami nem is baj.