Micsoda napom volt ma megint!
Reggel Marcit orvoshoz vittem, már nem náthás, szóval kutya baja volt, amíg el nem indultunk. Nem tudom, hogy csinálják ezek a lurkók, de a dokinál már újra előjött a nátha, és persze még ráhúzhat két napot a betegállományára. :)
Na, de ez még semmi! Hazaértünk a gyerek színe újra, egészséges, majd ki csattan, nátha eltűnt, délután már haver hegyek a szobájában.
Ráadásul kikérte magának, sőt nem jön többé velem, mert én kiscicámnak mertem nevezni, és ő egy nagyfiú, és ne égessem holmi agyament becézgetésekkel!
Délután bekapcsoltam a tv-t, szokásos háttérzajnak, de ráfaragtam, mert egy nagyon szomorú filmet vetítettek. „Reménysugár” volt a címe, és végigbőgtem az egészet.
” A kiváló irodalom tanárnőt, aki egyedül neveli éppen lázadó korszakában lévő fiát, egy gyógyíthatatlan, kizárólag nőket sújtó betegség, a szervi szklerodermia támadja meg. Az életvidám, független Hope (Dana Delany) kénytelen belátni, hogy szülei segítségére szorul, ezért hazaköltözik. Bár az orvosok semmi biztatót nem mondanak, s legjobb esetben is csak tíz fájdalmas évet jósolnak, Hope elhatározza, hogy leküzdi ezt a szörnyű betegséget, amely lassan eltorzítja a testét. A megtörtént eset drámaian mutatja be egy anya küzdelmét az életéért és családjáért.”
Sajnos a végén meghal, irtózatos, fájdalmas, kegyetlen halállal.
Most jó késő van, ez a bejegyzés különben a 400.-ik, jó lesz holnapra.
Azért érdekes a 400, mert nem nagyon szoktam egy nap egynél több bejegyzést készíteni, és végül is ez azt jelenti, hogy bizony kezdek jó régi blogger lenni.
Nemiswankánál nem rég fejeztük be a chatelést, te jó ég, mit össze ökörködtünk! :)))
A holnap csavargós lesz, Szombathelyre megyek, 50%-50%-ban lesz kellemetlen és kellemes a kiruccanás. Orvosi vizsgálat, de utána…
Hurrá megyek a Tónihoz! Ja, és persze ha már ott vagyok, elkezdem a karácsonyi „anyagbeszerzést”. Karácsonyi hangulatnak még híján vagyok, de majd bepótolom.
Elég, ha bemegyek egy kreatív boltba, már pedig most kell, fogytán vannak a festékeim, és a decupage ragasztóm. Szóval ott rögtön elkap az alkotási láz, minden évben kidíszítem a házat, az ablakokat, és az ajándékok mellé szoktam egy kis sajátkészítésűt is csempészni. Viszont van egy kis probléma is ezekkel a boltokkal, rettenetes pénztárcazabálók.
Végül is a december eleve nem egy pénztárcakímélő hónap, bármilyen szempontból is nézzük. Bevallom, ennek ellenére szeretem, csak lenne karácsonykor egy kis havacska.
Ja és tegnap elfelejtettem felköszönteni Bandi kutyámat, ma kapott mindenféle finomságot, simizést, vakargatást kihagytam, hú mert puli, esett az eső, természetesen az esőben rohangált, és ilyenkor irtó büdi. :)
Azon viccelődtünk a Marcival, mennyi pénzért vállalná, hogy beül vele a kocsimba és Sárvárig az ölében viszi.... :))