Kutyavilág van kint. Esik a hó, ami inkább valami nehéz vizes lötty de ez az én fiókámat nem zavarja, elment hógolyózni. Hazanézett mert szomjas volt, és tiszta víz a síoverálja, de nem lehetett bent taratani.
Tegnap a szobájából kiszürődő nagy röhögésre lettem figyelmes, gondoltam megnézem minek örülnek ennyire a kis barátjával. A myVip keresőjébe ütögettek kitalált csajszi neveket, a lényege az volt, hogy aki éppen következik és a nevet mondja, annak tetszik az a nő.
Aztán ha csúnyácska volt vagy dagi, azon hahotáztak.
Erről eszembe jutott, hogy mi annak idején magyar kártyával játszottunk hasonlót, minden színnek jelentése volt és kérdezgettünk, hogy: - Szereted-e, szereted-e az XY emberkét, és jó nagyokat nevettünk a "végeredményen".
Persze ehhez az is társult, hogy becsempésztük a nagy Ő-t, vagy alig vártuk, hogy kimondja valaki a nevét. :)))
Esténként mesél a Marci, lányokról, barátokról, tanárokról és nem egyszer könnyes szemekkel arról, hogy mi bántja. Olyankor meghallgatom, vígasztalom, szeretgetem éppen amire szüksége van.
A lényeg, hogy bármennyi idő is telik el, bármennyit is változik a világ de a gyerekek ugyanolyan gyerekek maradnak mint mi voltunk, és a játékok amiket ők kitalálnak, hasonmásai a mieinknek, és ugyanúgy ki vannak éhezve a felnőttek szeretetére, megértésére mint mi voltunk.
Három fiam van és mindíg megértő mamájuk voltam és vagyok, bármivel megtudnak keresni, nekem mindent el lehet mondani, próbálok mindent megérteni és segíteni, mert egy dolog lebeg mindíg előttem: Én is voltam fiatal! (ki gondolná..)
Sose felejtsétek, akármit csinál a gyerek, legyen az jó vagy rossz, jusson eszetekbe a gyermekkorotok! (röhögőgörcsre nincs ellenszerem)