Most egy másik csudabogárról írok, Eddyről belga barátunkról. Pár évvel ezelőtt költöztek ide, egy hatalmas házba, aminek az előző lakói is a barátaink voltak. Erhardt az előző lakó, könyvekhez készített illusztrációkat, közben szenvedélyes kertész volt, aki gyönyörű parkot, és halastavat varázsolt a ház köré. Brigi a felesége, nála idősebb, csendes, és nagyon kedves nő volt. A házukat megosztották kedvenceikkel, volt ott madár szoba, és a szép nagyra nőtt nyuszinak is külön szobája volt. Erhardtra hatott a „somlai kemény mag”, a mindig elérhető "hegy leve", és mindennap rendesen a pohár fenekére nézett. Sajnos elváltak, Brigi Bécsbe költözött, a háznak pedig új gazdája lett, Eddy a közel hatvan éves, kémia, biológia szakos tanárember. Eddy még fiatalon elhatározta, hogy gyűjtőszenvedélyének szenteli az életét, sokat fog utazni, és élete mottója a carpe diem lesz, ezért nem is tervezett gyermeket soha. Most egy „múzeum” veszi őt és feleségét, Yokeet körül, és amikor először jártam náluk, hihetetlen élményben volt részem. Minden, minden bármerre néz az ember régiség, gyönyörű, fantasztikus még az evőeszközök is régiek. Ami modern, és szükséges rejtve van, nincs egy köntös sem szem előtt, még a wc-ben is ez a hangulat uralkodik. Vacsorához úgy terítenek a vendégnek, hogy menükártyát kap hozzá, nem is akármilyet, Eddy nyomtatja, sárgult papírra, címer, cifra betűk stb. A többfogásos vacsi után, kezünkben a gyönyörű pohárral, benne finom itallal, nézelődhetünk a házban. Édesapja festményei mindenfelé, Rembrant utánzatok, hihetetlen pontossággal, fantasztikus tehetség lehetett. Kicsit nyomasztó, de mégis van benne valami titokzatos elegancia, hogy nappal sincs természetes fény a házban, csak a konyhában és a felső szinten, a többi helységben minden ablakot vastag, bársony függöny, drapéria takar. A polcokon és mindenütt kitömött állatok, régi, több évszázados könyvek, köztük fa borítású és kézzel írott, kazahsztáni és más országbeli, régi ruhadarabok, szintén évszázados, szobrok, imakönyvek, festmények, emberi hajból készült képek, csontvázak, ásványok, üveghengerekben, folyadékban, különös embrió ritkaságok, és még sorolhatnám napestig. Vannak olyan könyvek, amik egykoron a budhista szerzetesek tulajdonát képezték, 2-300 évesek, jól esett hozzájuk érni, megsimogatni őket. Eddy igazi „csodabogár”, a mai napig a világ minden tájékáról licitál, vásárol, holott már el sem fér, az amit vesz, szereti megmutatni a gyűjteményét, és huncut mosollyal figyeli a reakciókat, mondjuk egy mumifikálódott apáca kéz láttán. Gyerek helyettesnek nemrég, egy francia buldogot vettek, akit Ebolának hívnak és ő kislány, azért ez a név mondta Eddy, mert csúnya kutyuska és ez nagyon passzol hozzá. :) Ebolával, Bercivel (én kutyám) és Eddyvel jártam tavaly az erdőket, minden növényt megnézett, angolul elmagyarázta, hogy mi a baja, ha beteg fát talált. Hordta haza a növénygyűjteménynek valókat, és préselt, ragasztott, tustintával, régi, csodálatos kacifántos betűkkel, feliratozta őket latinul, szorgalmasan. De volt olyan, amikor elhullott hatalmas madártetemet találtunk, elővett egy zacskót és hazavitte, elmagyarázta, lefőzi a csontokról a húst és a csontváz, minő fantasztikus darabja lesz a gyűjteményének, hát én igencsak borzongtam! Ilyen ez a pasi, akit láttam sírni is, amikor Yoke elment, de visszajött, mert nem tudnak egymás nélkül élni, szép pár ők így együtt. Azóta befogadtak Ebi mellé egy másik kutykót is, boldogok, jó hozzájuk menni, jó velük lenni, értékes, érdekes emberek. Nyáron, ha bármerre megyünk, vagy van egy érdekes program, mindig velünk jönnek. Nagy érdeklődéssel figyelik, szokásainkat, ünnepeinket, részt vesznek a falu közösségi életében is. Hihetetlen, és jópofa, hogy hatalmas rock rajongók, és az oratóriumok mellett, Iron Maident hallgatnak, megfigyeltem, ha elkezd dübörögni a zene, és az rock, koncerten vagy bárhol, életre kel minden porcikájuk. Eddy meleg szívvel bánik a „csöves” emberekkel, szerinte ők az igaz jó emberek, hm.. van benne valami igazság. Eljárogat a kocsmába, csendben nézegeti az embereket, közben iszogat, és néha, ha van kivel, akkor sakkozik. 
Hát ennyit erről, a másik fantasztikus fickóról, azt hiszem dióhéjban, mindent elmondtam. Jó érzés, ha az embernek ilyen barátai vannak. Szerintem