Mozgalmas volt a tegnapi nap, dél körül Marcikát kivittem a reptérre az apukájához, amíg én ügyes-bajos dolgaimat intézem Celldömölkön. Marcinak nagy élmény volt mert újra találkozhatott Bochkor Gáborral akit már jó ismerősként üdvözölt. A pécsi repülőnapon, Tamás, Szekeres úrral beszélt, akit Bochkor hozott a kis repcsijével.( Fotók: fiam Indafotóján elérhetők) Marci is vele volt. Bochkor Bulldog-jával érkezett, amit aztán barátja vitt vissza a budaörsi reptérre, kedélyes beszélgetés férjemmel, kávé amíg a taxi jött érte, vitte Sárvárra a Park Inn hotelba. Ma Sárvárról, egy üvegkalitkából közvetítenek két órán keresztül a rádióban… Két hete a Munkaügyi központban ígéretet kaptam, hogy 1-2 nap alatt lekérik az anyagomat Érdről, mert egyszer már regisztrálva voltam és most egy alkalmi munkavállalói kiskönyvet szerettem volna kiváltani, csodálatos ez a magyar számítógépes rendszer a hivataloknál…semmire sem jó….mi az, hogy pár nap?!! Most sem akartak dolgozni, de kifejtettem szép, udvariasan a véleményemet, úgy látszik jó benyomást keltettem, mert a könyv 10 perc múlva a kezemben volt, és még sorba sem kellett állnom. Rájöttem, hivatalba pasit kell küldeni, annak azonnal mindent elintéznek a nők, vagy férfi ügyintézőt kell keresni, ennek híján kedvesen kell mosolyogni, halkan beszélni, megértően pislogni, no és soha ne legyünk nagyon menő cuccban. Alulöltözött sem, az undorító! Számtalan elintézni való dolog szerepelt még a listámon, próbálkoztam. Közben megbeszélt időpont a kozmetikussal Cilivel, a Vulkán fürdőben. Amíg anyát maszírozta én gyorsan manikűröztettem. Olyan jól nézett ki, amikor a kinti gőzölgő jakucci felett pár percre eleredt a hó, jó lett volna csobbanni egy nagyot, főleg mert üresen állt. Találkoztam egy ismerőssel, aki Apcinál, a reptéren szokott fallabdázni, rajta pakolás, ahogy ez nőknél szokás, sec-perc alatt ezotéria, sütés-főzés, receptek, némi kis pletyi és már el is készültem, persze mert én csak szemöldököt szedettem. Listámon végre már csak egy szőrnyű feljegyzés szerepelt: Bevásárlás…..hú….szétnéztem és mindenhol autó hegyek, két napos ünnep, éhen akar halni a nép, spájzolnak rendesen! Irány Tokorcs, gyereket felszedni, állva a konyhában, pici husi és főtt zöldség egy perc alatt levő eltüntetése a tányérról (David Copperfield is ámult volna) indulás, Sárvárra. Életemben egyszer büntettek meg gyorshajtásért (pedig nem vagyok egy csigusz) pár hónapja Sárváron, ezért próbálom a sebességet betartani, ami a drága jó férfi sofőröket igen bosszantja. Engem is az, hogy beleállnak a (se…mbe) bocs, nyakamba, túráztatják a motort közben, és nem tudok szájról olvasni…szerencsére ők sem! Amúgy sportosan vezetek, de ha egyszer nem szabad!!! Gáborkám azért nem rám ütött, amikor nem egész másfél óra alatt fent van Bp.-en. Nekem ez két és fél óra, „ezerrel” is. Vissza a „tegnapba”, Sárváron nem volt annyi éhező, sikerült minden, mire hazaértem hulla fáradtan álltam a vásárolt és férjem által „betalicskázott” kupac felett, amit még el is kellett pakolni azt hittem meghalok. Este 10-kor Marci ébresztgetett a nappaliban, ülve alvás…szoktam…tök jó, főleg ha érdekel a film, és az Ende feliratra ébredek. Most csak az ujjam fáj, nem tom hogyan csináltam, az- az igazi, amikor a nyakam „fexem” el ülve….(igen értelmes, tudom)
Ma igyekszem takarékosabban bánni az energiámmal!