Kislány korom óta szeretem a szép zsebkendőket. Emlékszem még az első mesefigurásokra, ilyen a fiaimnak is volt. De nagy kár, hogy nem maradt belőlük egy darab sem! Amikor "feltalálták" a papírzsepit, vagyis Magyarországon is elkezdték árusítani, nekem akkor is "rendes zsepim" volt, csak nátha idején használtam papírt. Mondhatnám ez a szokás a mai napig megmaradt, mindig van a zsebemben, vagy a táskámban egy vagy két textil zsebkendő.
A zsebkendő története több ezer évre nyúlik vissza, elsőként a Csou-dinasztia idején (Kr. e.1046 Kr. e.249) törölték le az emberek arcukról, kezeikről az izzadtságot velük. A zsidóknál sudarium, (lat.arctörlő kendő) szokásos temetési módban egy gyolcsdarab, mellyel külön takarták be az arcot, majd az egész testet nagy gyolcslepelbe göngyölték. A római császárság idején a hölgyek négyzet alakú szövet, vagy selyem „zsebkendőt” viseltek. A praetorok zsebkendőjük leejtésével nyitották meg Rómában a harci játékokat, és a nézőközönség zsebkendők lengetésével fejezte ki beleegyezését, vagy hozzájárulását. A középkorban a zsebkendő birtoklását nagyra értékelték, és a jómód, a vagyon jelének tekintették. E díszes ruhadarabokat a lovagok a tornákon az úrhölgyek jóindulatának szimbólumaként viselték.
A zsebkendő a 16. századi reneszánsz Itáliában, elsősorban, mint ruhadísz kezdte meg hódító útját. Később gyakorlati előnyei mellett „felfedezték” a zsebkendő mágikus hatását és szerelmi varázserejét. A különböző hódítási praktikák egyike lett, a leejtése arra szolgált, hogy a hölgy kikezdhessen az általa kiszemelt férfival. Kelet-Poroszországban a lányok egyik csábítási módja az volt, hogy a leendő kedvesüknek kölcsönadták zsebkendőjüket, hogy azzal törölje le az izzadtságot tenyeréről. Franciaországban pedig az ifjú férfiak próbálták megkaparintani kiválasztottjuk zsebkendőjét.
Volt ahol a zsebkendő, vagy keszkenő, mint jegykendő szerepelt eljegyzéseken, a ceremónia részeként, ha meghiúsult a frigy a lány hibájából, akkor a legény bosszúból, mindenki szeme láttára darabokra tépte a jegykendőt, és a lányos ház kapujára vagy kerítésére tűzte.
A szülés után a kismamát egy Szűz Máriával hímzett zsebkendővel legyintették meg, hogy gyorsan felejtse el a szülési fájdalmait. /Rosta Erzsébet Hiedelmek, babonák, népszokások.. gyűjteménye nyomán/
Lefotóztam egy párat a nagyon kedvesek darabok közül....
Ezek "papírvékony" régi zsepik, sokat vannak főzőmosásban, de jól bírják...
van itt nagyitól, déditől, Orsi nagymamájától.....
Ez a négy gyönyörűség igazi brüsszeli csipkével díszített, Eddy barátomtól kaptam, aki sajnos már nincs köztünk...
Tudta, hogy szeretem a zsepiket, és egyszer, amikor hazament Belgiumba ezeket a szép zsebkendőket hozta nekem....
Bevallom őszintén, még nem vitt rá a lélek, hogy orrot fújjak beléjük :)
De most már itt az ideje, hogy befogjam őket.... no, azért nem influenza idején!
ez volt az anyukám menyasszonyi zsebkendője, és utána az enyém... mind a kétszer
ezt nagyon szeretem, leheletvékony talán Déditől kaptam.... már nem emlékszem..
ezt Orsi nagymamájától kaptam tavalyelőtt karácsonyra.... nagyon szép!