2011.11.11. 01:01 | Szerző: -Ani-

Azt hiszem, hogy ez a téma, amit most „boncolgatni” fogok főleg a fiatalokat érinti, viszont a szülők is megszívlelhetik, ezáltal a gyerkőcök segítségére válhat. Úgy látom, hogy a mai fiúk bajban vannak. Van ugye bár egy „anyaideál” előttük, aki idáig a gondjukat viselte, aki tud főzni, mosni, takarítani, meghallgatni, szeretgetni, ápolni, simogatni, jó szóval nyugtatgatni. Aztán amikor a fióka úgymond kirepül, vagy még ki sem repül csak szerelembe esik, sokszor ütközik a fergeteges érzelmek közt ellentmondásokba, a „nemeztvártam” falakba. Nem akarom a lányos mamákat bántani, de talán többet kéne a kislányok „életrevaló érettségével” foglalkozni. Sokszor gondolok arra, amikor a fiaimnak a „seggük alá teszek mindent”, hogy egyszer átkozni fognak érte a menyeim, pedig csak egyszerű anyuka vagyok, aki belátása szerint mindent megad a gyerkőceinek. A gondoskodáson kívül rengeteg szeretetet és megértést, mert mindig arra gondolok, hogy férfiemberek lévén ki tudja milyen kemény lesz hozzájuk a sors, legalább amíg az én „szoknyám mellett” vannak addig boldogok legyenek. Valahogy megkergült a világ, a túlzott elvárások, a sok szemét a médiában, mind-mind félre nevelik mellettünk a gyerekeinket. A lányok szépségkirálynők akarnak lenni, karrierről álmodnak, iciri-piciri darabka jut az álmokból arra, ami anyaságról, a feleség szerepéről szól. Pedig marha nagydolog szerintem anyának lenni, vagy jó feleségnek! Hány „nagymenő” legyen az politikus, vagy színész mond köszönetet a nyilvánosság előtt feleségének, hány diák köszöni meg nyilvánosan (pl. Amerikában az egyetem elvégzése után) az édesanyjának a fáradozásait. Tehát anyának és feleségnek lenni egyáltalán nem valami snassz, ciki „elfoglaltság”. Én is voltam egyszer kislány, sőt egyszem, talán kicsit elkényeztetett kislány, de mégis megtanítottak a szüleim mindenre. Az apukám is, neki is sokat köszönhetek abból, amivé értem! Én sem úgy kezdtem az „asszonyi életem”, hogy mindent tudtam. A fenéket! De megvolt bennem az akarat, hogy az alapra, amit otthonról hoztam falakat építsek. Azzal kezdtem, hogy a fiúk bajban vannak…. Igen, mert az anyaideál mellett ott van az apaideál is, és mit láttak, látnak otthon, ők is szeretnék azt vagy hasonlót elérni. (most én a noooormális családokról beszélek) A fiúk nagyon tudnak szeretni, tudom, látom! A fiúk nagyon tudnak szenvedni is, pont a nagy szeretetük miatt. A fiúk szeretnék, ha a lányok felnéznének rájuk. Sajnos a mai világ mostohán bánik a fiatalokkal, nehéz munkát találni stb. ez nehezíti a fiúk dolgát is…. Mert bizony kell az a bizonyos anyagi háttér, az „egzisztencia”. Amit látok ezek a helyzetek megkeményítették gyerekeink élethez, családhoz való hozzáállását. Folyton arról papolnak, hogy fogy a magyarság, nem vállalnak gyereket stb. Mert nincs segítség, és most nem csak az anyagiakra gondolok. Meg kell tanítani lányainkat főzni, mosni, takarítani, mert az élet nem csak a méregdrága gyorskajákról szól, és az eldobható dolgokról. Régen is tudtak kis pénzt beosztani és boldogok lenni, akkor most miért nem?! Persze a fiúkat is meg kell tanítani sok-sok mindenre, háziasnak lenni, barkácsolni, és dolgozni akarni. Az érzelmi életről meg annyit, hogy Lányok, Fiúk, keveset olvastok! Hiányzik az életetekből a romantika! Gyerekek! Ne hajszoljátok az anyagi jólétet a szeretet és a boldogság hátrányára, mindent csak mértékkel! Figyeljetek egymásra, az élet nem egy visszapörgethető film, nem lehet „retusálni”. Az élet elszalad melletted, ha nem jól éled!
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”
(Veronica A. Shoffstall)
Gyerekek törekedjetek! Mi szülők segítsünk gyerkőceinknek „felnőttnek” lenni!

(a félreértések elkerülése végett: nem családi és baráti problémákat dolgoztam fel, hanem azt hiszem mindenkit érintő általános problémákat)


A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr263369789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.11.12. 17:02:36

Ez jó cikk, nagyon! Egyetértek vele. Átvehetem a Férfivilágra?

-Ani- 2011.11.12. 21:21:37

@zoltan1: Igen viheted, és köszi! :)