2011.04.26. 14:38 | Szerző: -Ani-

Emlékszem, nem is olyan rég, a két nagy fiaim és a barátaik nálunk kezdték a húsvéti locsolást. Szépen megterített asztalhoz ültek, jól bereggeliztek, sonkát, tojást, franciasalátát, tormakrémes sonkatekercset, majd leöblítették egy kis üdítővel, útravalónak bekaptak egy-két sütit, meglocsoltak és késő délutánig nem láttam őket. Egyáltalán nem esett nehezemre, jólesett nekem is, hisz szeretettel adtam. Most Marcussal majdnem hasonlókép működött a dolog, a reggelit kihagyták, de a süti, szörpi, csoki tojás stb. maradt. Húsvét vasárnap annak rendje és módja szerint, családi ebéd volt nálunk, akárcsak karácsonykor az egész család összegyűlik, eszünk-iszunk, és jókat beszélgetünk. Vannak emberek, akik irtóznak az ilyen ünnepektől, csak azt nem értem meg, hogy miért? Még ha idegenekről lenne szó megértem, de amikor a családról? Hozzám mindig be lehet esni, egy anya mindig tud valamit varázsolni, a hétköznapokon is. Megfogadtam, ha megöregszem, nem zsémbes, pletykás, hanem mosolygós, jó nagymama leszek, ahová gyereknek, unokának mindig jó betérni. Ha lányunokám lesz, festek vele tojást, sütögetünk, ha fiú, akkor pedig jöhetnek hozzám a kis barátaival, locsolkodni, és jó sütikét falatozni. Ma beállított hozzám valaki, meséltem neki az elmúlt napokról, és bizony mindent lehurrogott, mindenhez csak néhány rossz szava volt. Amikor a lassan feledésbe merülő szokásokról beszéltem, és arról, hogy még vannak fiatal lányok, akik nagyon szeretnek tojást festeni, arra is csak az volt a válasz: - Más dolguk sincsen! Mindent előteremtenek nekik! Itt betelt a pohár, és a korkülönbség ellenére, tisztelettel megjegyeztem, hogy nincsen igaza, ez butaság. Akkor kaptam a pofámra, hogy én is könnyen beszélek, lenézem az öregasszonyt, aki nem tudja a locsolókat traktálni. Van, hogy az ember tüskére pisil, akkor ne menjen sehová, maradjon otthon, vagy türtőztesse magát. Nincs rosszabb, mint egyfolytában ellenségeskedést, gonosz megjegyzéseket hallgatni, főleg egy idős ember szájából. Amikor jól megkaptam a magamét, elrohant, én itt álltam értetlenül, leforrázva, és azóta is agyalok a dolgokon. Megfigyeltem idős embereket, hogy vajon miért nem szeretik őket ezek a fránya mai fiatalok. Leírok egy-két példát, és tisztelet a kivételnek, mert bizony vannak kivételek!
Miért nem szeretik a fiatalok az idős embereket? (Még egyszer, nem mindenki ilyen!)
- Bezárkózik, magának való, antiszociális.
- Mert nem tudnak másról, csak betegségről beszélni. Attól még nem lesz jobb, de saját hangulatuk sem.
- Mert nem adnak magukra, piszkosak, pedig a szappan és a víz nem számít luxusnak.
- A rendes nyugdíj mellett is guberálnak, minden mocskot megesznek, és folyton panaszkodnak.
- Utálják a fiatalokat! Ha a járdán járnak az ablak alatt, az a baj. Ha hangosak, nevetnek, az a baj. Ha köszönnek az, ha nem az. Szóval egyáltalán az, hogy léteznek.
- A hírekből, újságokból csak a rosszat veszik le, tovább ragozzák, színezik, majd ebben a formájában terjesztik.
Pedig lehet kis nyugdíjjal, betegséggel megöregedni, mégis jóságos nagyanyónak vagy nagyapónak lenni. Az ilyen ember sokkal több szeretetet, megértést, segítséget kap a fiataloktól, mint az előzőekben leírt jellemzőkkel bíró társai. Jól esett ez a kis duli-fuli itt a blogon, mert ugyan ezt kinek mondhatnám. :)

Szívderítő fotók: Gyönyörű lila akác a mindig mosolygós Szomszéd nénim udvarán.





A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr762856774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

suzildi (törölt) 2011.04.27. 11:32:50

Sajnos én is találkozom "agresszív" öreg emberekkel. Biztos elégedetlen a SORSÁVAL, (ezért nem kéne olyannak lennie...) de nagyon sok jóságos, aranyos, mosolygós időssel is találkoztam már életemben. Ők olyanok, mint az igazi jóságos nagymamák, a mesékben. (a két nagymamám volt ilyen aranyos! Az egyik 94 évesen halt meg, a másik 92...)
A szomszéd nénid virágos háza csodálatos!!! :)

-Ani- 2011.04.27. 12:49:49

suzildi: Ez így van, már az illető is belátta, szent a béke. :) De, ha van az embernek eleve ilyen napja, akkor ahogy írtam jobb, ha kétszer meggondolja. Nem kell mindig morogni, főleg idős korban. :)

nemiswan 2011.04.27. 18:34:32

Gyönyörű,és mutatós az akác:)Nyílik a pünkösdid már?:)

2011.04.28. 09:36:16

A saját unokájukon kívül minden gyerek idegesíti őket. Mert a saját unoka az egy tünemény. Az nem hangos, nem szófogadatlan, nem szemtelen. Pont mint a saját gyerekük volt annak idején.

jazoli 2011.04.28. 10:58:35

Na ilyen emberre próbálj meg mosolyogni! Mert aki visszamosolyog, arra könnyű:))

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.04.28. 15:29:45

Hé, még itt a Húsvét! Nyolc napig ünnepeljük! amit leírtál az így igaz. Sok idős maga tehet róla, hogy magányos, és rossz a kedve. Igaz lehet, hogy aki kihasználta az életét, igyekezett szeretni, jót tenni, és megélni a kihívásokat, az lesz mosolygós öreg, aki kihagyta az élet nyújtotta lehetőségeket a jóra, az lesz zsémbes, és kibírhatatlan. A fotók csodásak!