Zenehallgatás közben készült a könnyű, szénhidrátmentes vacsi, zenére varázsoltam, kutyultam, kavartam a mai étket. Az ételről mondhatnám, hogy saját recept, mert max.  kedvencem Nigel Slater konyhájában láthattam hasonló ételt készíteni kelkáposztából.

Marcival elhatároztuk, hogy vége a kalóriahegyek esti bekebelezésének. Hm... ezt már rég meg kellett volna lépni, mindkettőnkön van némi lepasszolni való "hájacska". Nyáron nem volt feltűnő a strandon, elment úszóguminak...(vicceltem, azért nem olyan veszélyes) :-) De jó öreg szokásom szerint, mire itt a nagykabát szezon addigra a kilók is leolvadnak. Vajon, hogy lehetne ezt fordítva csinálni? Nyáron karcsún, télen meg egye fene azt a néhány kilócskát..
Szóval ma az üzletben megláttam egy szépséges kelkáposztát, formás, egészséges, zsenge volt, hamar bele is huppant a kosaramba. No, de itthon jött a fejtörés. Utálok mindig annyifelé főzni, kinek-kinek a "fogára valót"!
A kelkáposzta főzeléket csak én szeretem, frankfurti levest mindenki, de ahhoz nincs kedvem, rakott kel szintén bejön a gyerkőcnek, de késő délután valami gyorsabbat és kalóriaszegényebbet kéne. Megszületett!
Így is csak a káposzta felét használtam el, de jelentem a királyok asztalára való finomság lett belőle!
Cikkekre vágtam a káposztát és pici kacsazsírral (ugyanis hétvégén kacsacombokat sütöttem) kikentem a tepsit. Belehelyeztem szépen a káposztákat, megszórtam pici sóval, egész köménnyel, reszeltem rá egy leheletnyi fokhagymát, apró kockára vágott baconnal megszórtam, fóliával befedtem és félórára beugrott a sütőbe. Majd kivettem, levettem a fóliát, minden cikkre tettem egy jó nagy kanál tejfölt és megszórtam reszelt sajttal.


Vissza a sütőbe, míg kellemes aranybarna színű lett, kicsit előbb is kivehettem volna...  Ízlett a gyereknek, és mit ne mondjak nekem is.... elég sokszor "kinézegettem" a konyhába... ;-) Még van belőle, de jobbnak láttam leülni a gép mellé, filmet nézni, blogot írni stb... Különben is este hét után nem eszünk! :-)