Kivittem valami olyan vizet kiönteni, amit nem akartam leereszteni a mosogatóba, és zsupsz a vízzel véletlen nyakon öntöttem egy csigabigát is. Gyorsan fogtam csigusz barátomat, és az eresz alatti hordóban lévő, jó langyos esővízzel lemosogattam. Nem vettem volna a lelkemre, ha valami bántódása esik. Letettem szépen a jó kis zöldbe, majd beszaladtam a fényképezőgépemért. Mire kimentem, csigusz már kezdett magához térni...
majd sietve :) elindult.
Ha már nálam a gép...

nem bírtam ellenállni, és elkezdtem fényképezni a virágaimat. Árvácskáim nagyon szépek, ahhoz képest, hogy elég sokáig vártak a beültetésre, a rossz idő miatt, és egy csomó elpusztult közülük.
A büdöskét a cicás virágtartómba vettem, bár lehet, hogy nem szerencsés, ki kell cserélnem valami másra, mert ezek rohamosan nőnek, legfeljebb majd találok nekik valami másik helyet. 
A petúniáim napról-napra bokrosabbak, és gyönyörűek... igyekszem nem elfelejteni a locsolást :)
Már megbarátkoztam a rózsaszínű muskátlival...
Azért ma vettünk Celldömölkön igazi szép pirosat, amit úgy szeretek, és állítólag óriás lesz. Egy másikat pedig azért, mert szintén nagyon szép, nem kell vele semmit csinálni, vagdosni, "öntisztuló" és ráadásul nagy hőség tűrő.
Ez csak egy futó "zöldség", nyár végére a legszebb, sajnálom levinni a fagyok előtt a pincébe, legszívesebben bevinném a házba, de télen bárhová teszem az a sorsa, hogy nagyon csúnyán lekopaszodik. Szerintem van vagy tizennégy éves, Déditől egy élő emlék.
A kosbor a kert minden pontján megtalálható..... mindig hagyok belőle párat, mert nekem tetszik...Érdekes amikor vérvörös bogyók lesznek a virágok helyén, és hatalmasra nő...
Nőszirom, szeretem az illatát, van sárga is, csak az még nem nyílt ki, kiszoktam nagyítani a képeket és úgy leskelődök be a titokzatos virágkelyhekbe... :)
Kedvencem a vérehulló fecskefű, már nem csak a kőfal kerítés mellett, mindenfelé belebotlok a kertben, sajnálom, de néha már a "szemtelenebbeket" ki kell húzni.
Csodálatos fények vannak a kertben késő délután, a lemenő nap fényében bársonyosan ragyog minden, ami zöld.. és még egy fura árnyék is van a képen, talán egy pasi.... :)
Mégsem pasi.... vagy... :)
A harkály kedvence a szép nagy fűzfa, minden reggel rajta szorgoskodik.
Szeretek a fa alatt álldogálni és nézegetni felfelé...hihetetlen szép tud lenni...
És gyönyörűek a nyírfa ágai is, amikor rájuk süt a napocska, világító fehérek...
Ez a tarkaság dézsában van, minden télen azt hiszem elpusztul kint.... és ahogy jön a tavasz rögtön előbújik, és késő őszig szép tarka, buja leveleket növeszt....
Az én égig érő fám!
Amikor alá állok és felnézek.... a felfelé kúszó borostyánról eszembe jut Babszem Jankó meséje az égig érő paszullyal...ha égig érne, de szívesen felmásznék ezen a zöld "lajtorján". :)
Az én mesém ezzel véget ért, bár még mindig lenne néhány növény amivel folytathatnám, azt majd legközelebb. :)