Végre itt is felvette tündöklő fehér ruháját a tél, reggelre menyegzői pompában ünnepelt az egész táj. Imádom! Mit bánom én a sok hólapátolást, még a derekam is meggyógyult! Persze ilyenkor félti az ember úton lévő szeretteit, én is így voltam vele, amikor Apci hajnalban elindult és a máskor három és félórás út most kettővel megszaporodott. Hála az égnek szerencsésen megérkezett! Vártam délelőtt egy kicsit, hogy csillapodjon a havazás, majd azonnal nekiláttam fotózni, megörökíteni azt, ami sajnos kérész életű, a menyasszonyi fehérből hamarosan özvegyi ruhába bújik a kert. Szürke, borús volt az ég, jobb szerettem volna napfényes, szikrázó képeket lőni, hát ez sikerült....
Fricikém egy kicsit pipa volt a hóra, elég morci fejjel közlekedett...

Imádom ezt a fenyőt fényképezni, télen-nyáron gyönyörű! A kert többi része is nagyon szép volt, megtudnám szokni ezt a látványt egész télen.... persze akkor lenne ez tuti, ha az utak szárazak lennének. :)
Szegény madáretető is alig látszott ki a hóból...
A szomszéd házakat is szeretem nézni, de így kapun belülről is varázslatos a téli pofijuk..
Kellett nekünk ekkora ház, vagyis ilyen hosszú! Járda is jár hozzá, amit takarítani kell, frankón végig nyögtem minden lapát havat, főleg, amikor kicsit már tapadós, vizes volt. :)
Száraz időben sincsenek többen az utcán általában.... :)
Bokrok, havas bokrok... szépek...
levéllel vagy anélkül....
Nem kell ide levél! A japán birs Hókirálynő birodalmában... :)
Bandi szokásos macskacsősz szerepben....
Végül a kedvenc fűzfa... fűzfák... mert ők ketten vannak, örök szerelemben, szerelmesen ölelkeznek már jó pár éve... ♥
Most is esik a hó.....