Az ujjam már rendben, kicsit hámlik, kicsit érzékeny még, de remélem rendben. Főleg azért mert most tényleg nincs idő magamra! Ami a blog címét illeti, most arról írok...
Délután elmentem befizetni a csekkjeimet, utána arra gondoltam benézek Gáborkámhoz..... Még a ház előtt hezitáltam egy kicsit..... miért is? De úgy gondoltam fel kell mennem hozzá. A gyerkőcnek már ki kellett volna nyitnia a boltot, de Ő feküdt az ágyban, rázta a hideg, hasmenés, hányás, indigókék száj, és nagyon rosszul volt. Két barátja elvitte Gáborkámat az ügyeletre, Celldömölkre én maradtam a boltban. Nemsokára hívtak, mentő vitte tovább Szombathelyre, ahol már a Tóni várta. Kapott injekciókat, mivel a vérnyomása 85, és a kiszáradás határán állt. Azóta beszéltem is vele, jobban van, lehet, hogy ételmérgezés.... nem tudni. Holnap megyek hozzá. Sajnos az élet mindig tartogat számunkra meglepetéseket, amik nem biztos, hogy mindig jók. Fő az optimizmus, a hit, és ilyenkor felbecsülhetetlen a család összetartása és a barátok szeretete!