Borzasztó világ volt itt hétvégén, szombat este kezdődött, és vasárnap reggel már mindent jég borított. Tóni fiam cikke és fotói erről: ITT
Sajnálom, hogy nem készítettem fotókat, de őszintén megvallva ki sem mertem lépni a házból, vagyis csak egy picit, hogy Anyánál megnézzük mi a helyzet. Neki még ma is a lelkére kötöttem, hogy ki ne merjen menni a házból! Apci autója kint aludt, egy merő jégtömb volt az egész. Engem a frász kerülgetett, amikor ma reggel nekiindult a 350km-es útnak, ő nem csinált belőle gondot, és Hála az Égnek szerencsésen meg is érkezett. 
Túl éltük a félévi bizonyítvány okozta megrázkódtatást, ennek örömére ma meg volt az ilyenkor szokásos szülői értekezlet. Tündéri osztályfőnökünk van, a gyerkőcök csak „Macisajtnak” becézik, rögtön leszögezte, hogy milyen családias a légkör, talán az időjárásnak tudható be, de csak heten voltunk. Nem baj, így tényleg családias hangulatban beszéltük meg a dolgokat. Tele a hócipő, szülőnek és tanárnak egyaránt! Tanár úr elmondta, hogy anno az egyetemen nem azt tanulta meg, hogy egy seggel kell megülni három lovat, amit most az új tanrend megkíván tőle. Filmet vetítenek, drámapedagógiával foglakoznak, és még sok mindennel, csak a tanulással keveset. Ráadásul itt van a kötelező ötven órás közösségi munka, ami jó, meg szép, de egy tonna papírral jár, és persze gonddal a megvalósítása. Szóval jól megbeszéltük a dolgokat, kibeszéltük csemetéink kisebb-nagyobb hanyagságait, és talán kicsi megnyugvással zárom a napot, hogy nincs nagy gond, és ami van, az nem csak nekem, másnak is gond. ;)