Minden évben eljön az a pillanat, pillanat a fenéket, napok, amikor azon hezitálok, hogy abbahagyom a blogolást. Aztán jön a sors keze, mint pár nappal ezelőtt, egy bejegyzésem kikerült megint az Indexre.... (a hűséges olvasóimról nem is beszélve, akik nap mint nap idelátogatnak). No, és akkor újra "gondolkozóba esem", és megint meghosszabbítom virtuális létemet ebben a fura világban. Mert miért is? Fogalmam sincs, de mindig van valami, amit szeretnék gyorsan megosztani másokkal, és nem tudok arra várni, hogy összeverődjön egy jó társaság, de akkor sem biztos, hogy akkor, ott, azoknak azt eltudnám mesélni. Mindegy nem nyújtom tovább, aki érti az érti, aki nem... hm... az nem. Vannak dolgok, versek, képek, zenék, amikbe belebotlok és el kell őket mentenem, vagy idézetek, vagy éppen a gondolataim, amiket bemásolok egy nagy piros noteszbe, mert számomra  olyan értékeket képviselnek, amit úgy érzek meg kell osztanom másokkal is. Például egy jó ideje itt heverészik a gépemen ez az idézet.... Olvassátok csak el figyelmesen.....

“Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak
a hegyek magasságán,
a tenger óriás hullámain,
a folyók hosszú kanyarulatain,
az óceán mérhetetlen kiterjedésén,
a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”   
(Szent Ágoston)

Ugye? Bizony, bizony! :)
Ez pedig a kedvencem:
“Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.”