"Velence, a „Lagúnák királynője”milliárdnyi fa cölöp segítségével emelkedik ki a tengerből, melyeket a Dolomit hegység erdeiből vágtak ki. A cölöpöket az iszap alatti agyagba és a hordalékba erősítették bele, majd a tetejükre márvány réteget raktak, amely nem engedte át a nedvességet. A levegőmentes, vízzel átitatott fenékréteg megállította a korhadást, így maradhatott fent az alapzat évszázadokon át."
Rengeteg gyönyörű képet tettem fel az Indára, itt a blogon most egy kicsit más szemszögből mutatom meg nektek ezt a gyöngyszemet...
Korán reggel fájó szívvel elindultunk Marina di Massából Velencébe. Még jó pár képet készítettem a plázsról, amit aztán nemsokára az autópálya váltott fel. Három óra és vagy 350km utazás után végre megérkeztünk. Őrület, hogy autópálya használatra Olaszországban mennyi pénzt költöttünk, az ott tartózkodásunk alatt igyekeztünk elkerülni, de az oda-vissza út bizony ha átszámolom, harmincezer forintba került.
Megint egy tenger :) Ligur-tenger után az Adriai tenger...
Velencében a parkolóház tizedik emeletén parkoltunk, potom 26 Euróért, viszont kényelmesen. Ez a látvány fogadott a tetőről..
Még aránylag kevesen voltak, kb. tíz óra magasságában...
A város hangulata különleges, lenyűgöző, Marcinak nagyon tetszett, mi már nem csodálkoztunk "akkorákat", mint a gyerkőc, hisz egyikünk sem először járt itt. Bár én vagy húsz éve voltam.... majd előveszem a fotókat.... szerintem nem sokat változott. :)
Ahogy már az elején jeleztem, én megpróbálom egy kicsit Velence "másik oldalát" láttatni, nemcsak azt, amit általában fotózni szoktak... Az épületek többsége több száz éves, és menthetetlenül látszanak rajtuk az idő nyomai.
Van egy pár ilyen fából készült híd.... mezítláb kicsit félelmetes.... majd később rátérek miért.
Velence normális hétköznapi élete engem újra elvarázsolt, gyönyörű de azt hiszem képtelen lennék élni benne.
Hangulatos szűk utcák, a régi házak, a hatalmas kupolák... Rengeteg kolduló emberbe botlottunk, többségük arab, vagy "más kontinens szülöttjei", olasz ember alig volt köztük. Marci olyan kis jószívű gyerek, egy idős nénihez odahívott, hogy adjak neki, mert látszik, hogy tényleg velencei, és beteg, öreg szegény. A nénike hálásan köszönte a pár eurót, és jó egészséget kívánt.... azt hiszem.
A régi, klasszicista, barokk és reneszánsz épületek sora mindenütt, ez az amit annyira imádok!
Ettünk itt is finomat, sőt Marci útközben még egy hot dogot, amit kechup nélkül adtak.... :)
Hol nőtt ki az a fa... egy zsebkendőnyi területen, dacol mindennel, helyszűkével...de mégis él....
Ilyen boltok, műhelyek voltak mindenfelé... karneváli álarcok készítésébe még a turistákat is bevonták.
ez az üzlet különösképp tetszett...
a küszöb amikor belépsz...
Ó ezek a kis csatornák...
bájosak...
szépségesek. Az ember úgy érzi megállt az idő.... valamikor... réges-rég....
Nézz meg egy több száz évvel ezelőtt készült festményt, nem sok a különbség, csak a vízi járművek az árulkodók. :)
Az épületekbe egyszerűen belehalok! Legszívesebben "lehorgonyoznék" mellettük, és csak bámulnám őket álló naphosszat....
közben meséket fűznék hozzájuk, találgatnék, hogy kik lakják, vagy éltek bennük egykor....
Itt épp azt részletezik a fiúk, hogy nyugodtan csak menjek hátrébb, nem lesz semmi baj...
ez volt mögöttem akkor, ahol a Marci állt. :)
Ezeknek az épületeknek az aljában, pici kávézóban, ittam megint egy csodálatos kávécskát....
Rengeteg ember, turista hegyek a Szent Márk téren.
A 175 méter hosszú, 56 illetve 82 méter széles tér, méltán a világ legszebb tere. Amikor először itt jártam még galambokkal volt tele, rám szálltak, kézből lehetett etetni őket. Ma már alig-alig van belőlük mert nem engedik az etetésüket.
Itt még rajtam van a papucsom, de sajnos menthetetlen volt, a szemetesben landolt. Szerencsére egy rossz lépésnél a bokám éppen maradt, de a papucsom elszakadt. Volt is a fiúk részéről "rosszullét"! Mert ők tudták hány cipőt, papucsot tettem a bőröndbe, amiből utazott velem olyan, amit nem is használtam, de ez nálam természetes. :) Háborogtak, hogy miért pont ezt? Miért magassarkút stb.... Végül akkor tört ki a pánik, amikor meglátták a környező üzletek (Gucci, Prada...stb.) kirakatában a papucskák árát, a legolcsóbb ezeregyszáz euróba került. :)
Ezen a képen Apciék lépcsőn ücsörögve arról tanakodnak, honnan kéne lábbelit szerezni nekem. Majd Tamás felajánlotta, üljek be, le valahová és ő visszagyalogol a parkolóházba egy másik papucsért nekem. Persze, hogy nem engedtem, legalább másfél órás út... meg egyáltalán... ennyire azért mégsem lehetek "ünneprontó". Mezítláb vágtam neki...
A Dózse palota és környéke felújítás alatt áll, azért néhány fotót lőttem róla, ide nem tettem be...helyszűke miatt az Indán :)
A Szent Márk tér márvány burkolatán élvezet volt a mezítlábas séta.... végül sikerült egy trafikban strandpapucsot venni. :)
Egy darabka zöld telkecske, amit errefelé nem igazán látni...
Hű de szívesen beálltam volna közéjük!
Ezen a kis szigetecskén, a gondolákat "szervizelték". Megkapó látvány, és még balkonládában virágok is díszítették a telepet.
A város másik része, a tengerpart hatalmas hajókkal.
Az a pihengető jacht a kikötőben az valami csoda volt. No ezzel már el lehet indulni világot látni!
Fenséges homlokzatok, csodálatos ablakok, virágok... kilátás a tengerre...
és köztük van ilyen is.... az ablaküveg mögött egy férfi nézelődik, ezt már itthon láttam szerkesztés közben :)
A városnak ezen a részén kevés turistával találkoztunk.
A hajóállomás hátsó része matrózokkal... a középső egy nagyon helyes kis nő volt.
Ilyen házak vannak az állomás közelében...
és az egyetem, meg a kollégiumi épületek.
Lencsevégre kapott "nagyhajó" :)
Még egy kis lagúna visszafelé a parkolóház irányába...
és persze a kihagyhatatlan madzagon száradó ruhák.... egyszerűen imádom ezt is! :)
Hazafelé még Olaszországban, immár a hegyek között a Déli-Mészkőalpok Kanális-völgyében.
Karinthia az Alpokon keresztül Tarvisió közelében...
Szép volt, jó volt, sőt gyönyörű ez az utazás, egy életre szóló szép élmény mindannyiunknak. Istenem, de jó volna most újra kezdeni és megint végigjárni! :)