Megint nemszeretem hétfő!
Minden hétfőn kicsit megszakad a szívem, és elhagy a fél lelkem, megy Apcival. Annyi mindennel próbálom lefoglalni magam, de mégis idő kell mire magamra találok. Ezért hétvégéken nem kapcsolom be a gépem, legfeljebb Marci gépéhez ülök oda pár percre, mert minél több időt akarok tölteni a családommal. Tamáskám már most nagyon hiányzol!

”Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.”
/Radnóti Miklós /

Gyönyörű tavaszi idő volt ma, holnap már egy nagyobb sétát is beiktattam Anyával itt a hegy alatt. Ősszel szarvasok bőgnek a keretünk alján, múlt héten Öcsi bőgés volt. Frici azaz Öcsi járkált föl s alá nyivákolva megállás nélkül, ugyanis tüzelnek a cicusok és Cili cicát akarta ő és még vagy tíz kandúr a környékről. Bandi kutyus és Frici vigyáztak Cilus erényeire, no meg én próbáltam Öcsit távol tartani legalább kajálás közben, szegény Cilit még enni sem hagyta. Megvívtuk a csatát. En garde! Volt ott minden, en quatre, en tierce, prime, végül öt szettből kettő az övé, első vérig, szétkarmolta a kezemet és touché! :( Cili sem úszta meg….:) Készítettem néhány képet a kútkáván bömbölő macskuszról, ahogy szerenádot nyom a garázs padlásán bujkáló Cilinek, aztán egy véletlen folytán sikerült letörölnöm az összes képet. Ma már végre nyugalom volt. Viszont hogy néznek ki! Hiába a bőséges eledel Öcsi és Cili átvedlett néhány nap alatt girhes macskaformába…. ez a fránya szerelem... :) Fekete cica jól meg van, oda se bagózott ezekre a bujálkodó macskákra, az ő figyelmét csak a kaja kötötte le. :)