Rengeteg a dolgom mostanában..... de kinek nem így karácsony előtt. :) Mondjuk rá, hogy az ajándék vásárlással és csomagolással végeztem, sőt tegnap végre a házat is sikerült kidekorálnom. Aztán amikor este lehuppantam fáradtan a fotelba, és ránéztem az újság elején a naptárra, december 16. Etelka napja....tegnap lett volna apukám 80 éves....
Sajnos ő már Marci születését sem élhette meg, de itt van helyette az anyukám, akivel egyfolytában de még a legnehezebb pillanatokban is jókat tudunk nevetni. Így történ ez szerdán délelőtt is. Vásárolni mentünk, ragyogó napsütéses időben, és nem győztem örülni a napocskának, mire anyukám:
- A Jutka azt mondta, hogy januárban kemény lesz!
Kérdem én: - Mi az idő?
- Naná, majd a Lacié! - volt az anyukám válasza. (Laci a Jutka férje, idős házaspár)
Vonyítottam a röhögéstől egész úton, hát így kell válaszolni egy 68 éves "komoly" anyukának?! :)
Ma porszívóztam, ezt nem szoktam szombatra hagyni, nem akarom Apcit elüldözni a masinával, de most így sikerült. Mérgelődtem a pókhálók miatt, amik képesek hetente megújulni. Soha nem bántom a kis, kecses, karcsú pókokat, ők a Lucien, "lüszien típusúak", csak a dagadt "harckocsi" formájúak végzik a porszívó gyomrában, szerencsére ez utóbbiak nagyon ritkán bukkannak fel. Most nem tudtam vagy két Lüszient kivinni az udvarra, beszippantotta a gép, Apci azt mondta örüljek, mert ők szövik a hálót. A szívem szakadt, mondtam nekem ez igen gyászos esemény.... furcsán nézett rám a férjem..... elgondolkodtam rajta..... nem csodálom! :) Én már csak ilyen fura figura vagyok, aki még a póknak sem tud ártani. :)
Ez a fajta pók még nem jelent meg a házban..... tuti nem bántanám! :)