Balcsira menet vagy onnan hazafelé mindig itt jövünk el mellette. Persze sosincs ilyenkor nyitva, mert soha nem vasárnap délelőtt járunk arra felé. Rengetegszer megfogadtuk a nyár folyamán, hogy elmegyünk, megnézzük, és milyen jót vásárolunk majd. Tegnap reggelre végre összejött, elugrottunk. A Káptalantóti biopiac Kékkút és Tapolca között található festői környezetben. Hegyekkel körülvett ligetben, egy „százholdas pagonyban” kapott helyet, a sok apró elárusító stand.

Így télvíz idején is meseszerű látvány, nyáron egyenesen csodálatosak lehetnek a folyondárral benőtt pihenők.


Vásárlás közben meg lehet kicsit pihenni, ebédelni, iszogatni több helyet is neveztek ki erre a célra a piac területén.


Mindenfélét árulnak, kézművesek, őstermelők hozzák ide a portékáikat. Különleges fahéj, és levendula illat terjengett mindenfelé, jókedvűen kóstolgattak az emberek pogácsát, kecskesajtot, áfonya- és birsalmasajtot.


Mi is vettünk fincsi és hatalmas, kelt káposztás pogácsát, azt majszoltuk bámészkodás közben. Mangalica kenyérszalonnának sem tudtam ellenállni, imádjuk apró kockákba kisütve a túrós csusza tetején.


Régiségeket is árultak a piacon, gyönyörűségeket láttam, és persze… Naná, hogy vettem egy gyönyörű régi lámpát!

Ott a képen az egyik zacsi hatalmas „lóbab” az enyém, isteni bableveseket főzök majd belőle!



Rengeteg házilag készült lekvárt, szörpöt, süteményt árultak. Némelyikre rá is csodálkoztam, hogy ilyet is lehet? Például olajban kisütött krumplis fánkocska 3 db 100Ft-ért. Egy idős néni árulta így a portékáit. :)



Itt az asszonyok tócsnit sütnek tárcsán. Nálunk cicegének hívják, nagyszüleim Pesten lapcsánkának nevezték. :) Érdemes megnézni a képen a hátteret, cserépkályha, hímzett falvédők.... nagyon hangulatos! Ide valószínű nem teheti be az ÁNTSZ (régi KÖJÁL) a lábát, itt nincs HACCP.... nem is kell!





Azért nem olyan egyszerű itt sem az árusítás, pont velünk egy időpontban ellenőrzést tartottak a NAV egyenruhás emberei.... vagyis a vámosok. Voltak riadt tekintetek...


Ez a „stand” volt a kedvencünk Apcival. Tuti, ha kívánni lehetett volna egy „jó tündértől” mindketten az itt található képekkel repültünk volna haza. Gombor festményről viszont nem mondtunk le!

Nem mertem lekapni a festőt, pedig….. az a ruha! Annyira jól nézett ki, akárcsak a képein a mesebeli manók. Apci megkérdezte, melyik képet választom, hát… végül is… a festőt megvehette volna!  No, de ez vicc, ezt neki is elsütöttem. A honlapján vagy a Google-ban találtok róla képet, ott megnézhetitek minő csuda figura.  :)
”Romantikus, szürrealistafestő, aki manókat, gyökereket, törpéket, boszikat, ördögöket és megannyi mesefigurát fest, akik léteznek, csak mi nem látjuk őket. A képei szuggesztívek, a mesék világába röpíti a nézelődőt, megfűszerezve bujasággal, erotikával.”
Tudom, érzem, hogyha jön a jó idő, fogunk itt ezen  a piacocskán megfordulni többször is.