Örömmel olvastam a kommentekben az érdeklődést, próbálok eleget tenni az ígéretemnek, jöjjön a beszámoló: Pénteken a nagy hó ellenére nekivágtunk a pesti útnak, a vörös iszapos helyeken tereltek, de az út „hóhelyzetileg” Veszprém megyétől rendben volt. Bakonygyepesen vettem autópálya matricát, aminek a blokkját szerencsémre megnéztem, de már akkor késő volt, elírtak a rendszámnál egy betűt, fizetéskor aláírtam (ott kellett volna megnézni rendesen) sajna csak öt perc áll rendelkezésre a javításhoz. Szombaton, Budaörsön az autópálya felügyeletnél 1000 Ft-ért kijavították azt az egy karaktert. (akár új matricát is vehettem volna) Ha nem veszem észre fizethettünk volna 13000 Ft bírságot, kicsit rossz ómennel kezdtük a pénteki utazást.
Gyöngyi barátnőm jelezte, hogy jönne velünk, ezért hozzá vezetett először az utunk, nála sem volt kerek minden, éppen dugulás elhárítást várták, picit ki volt borulva, de gyorsan összekapta magát és elindultunk. Aztán araszolgatás a Rákóczi úton, hatkor még a Keletinél jártunk, próbáltam nem elkenődni. Szerencsére kicsit később kezdték a könyvbemutatót, így nem sokat késtem. Felolvasták a könyvben megjelent összes novellát. Bevallom haragudtam a rendezőkre, mert úgy lett volna ildomos, ha az elhangzó novella után feláll a szerző és akkor tapsolják meg, és legalább tudtuk volna, hogy ki melyiket írta. Szünetben találkozhattam drága barátnőmmel Tacival, nagyon örültünk egymásnak. Minden megpróbáltatás és betegség ellenére, egy édes, kedves, mosolygós teremtés. Az ő novellája különdíjat nyert, tetszett mindenkinek, a vélemény kihallatszott a tapsolás erősségén. Itt elolvashatjátok: www.tacy.eoldal.hu/cikkek/novellak_-mesek_-irasok/ut-a-bogarparadicsomba A felolvasásokkal sem voltam teljesen megelégedve. A párbeszédeknél sok helyen nem kellett volna a narrátor, és előfordult jó néhány baki is, nem olvasták át előtte…. Vagy kitudja. Mindegy, a lényeg megvan, örülök, hogy sok közül beválogatták a legjobbak közé. A legjobbakat nem én találtam ki, ez szerepel a belső oldalon. Gyöngyösnél mire hazaértünk megoldódott minden, hajnali négykor feküdtünk le, addig be nem állt a szánk. No, nem azért mert annyit ettünk, persze az is volt isteni kajával készült. Szombaton finom ebéd Orsiéknál, majd onnan indultunk haza. Balatonig végig az autópályán jöttünk, majd Balatonfűzfőnél át Veszprémbe a 8-as útra. Havas utakkal megint csak Vasmegyében találkoztunk, de itt cudar világ van, ráadásul még egy őzike is elénk szaladt, Tóni nagyszerűen kivédte a dolgot. Nagyon jól vezet a fiókám, szeretek vele utazni. Este Szombathelyen, egy gálán fotóznia kellett, szegénykém azonnal indult tovább. Olyan jó itthon lenni! Elfáradtam, de azért Apcinak egész este meséltem. Gáborkám hazaérkezett Németországból, Apci is itthon lesz pár napig, ünnep a lelkemnek, és lazítás az idegeimnek, nem kell izgulnom értük az iszonyú havas, csúszós, jeges utak miatt. Marcus ma krampusz státuszban járta a falut, házhoz vitték a Mikulással a csomagokat. Ennek és a sok szánkózásnak sajnos láz lett a vége. Órák óta írom a blogom megszakításokkal, mert közben Marcuskát teáztattam, láz csillapítottam, és most is figyelem.


Novellám itt is olvasható:
szerintem.blog.hu/2009/05/26/ani_mesel_a_test_es_a_lelek_szarnyalasa