Olyan aranyosak a gyerekek, most sűrűbben találkozunk a próbák miatt, de azok is eljönnek akik nem szerepelnek a hétvégi műsorban.
Úgy érzem magam mint egy tyúkanyó a csibéi közt. Mindíg rávesznek egy kis "túlórázásra", olyankor társasozunk, üvegfestünk, számítógépezünk, stb. és közben almát rágcsálunk.
Az egyik kislány már nem először ajándékot készített nekem, találtam egy kis csokrot a teraszon, azt is ő hozta. Nagyon szerény, mert ha nem találom ki, hogy tőle van a virág, nem is említi meg.
Néha úgy érzem nyűg ez az egész kultúrfelelős poszt, de amikor körülöttem vannak a gyerekek, a könyvtárban elmesélem nekik mit olvastam, figyelmesen meghallgatnak, sőt van aki ezek után hazaviszi a mamájának a könyvet, segítenek, mesélnek...... nagyon jó érzés!
Anasztázia ajándéka....
még egy kis dobozt is készített hozzá.
2008.10.06. 14:23 | Szerző:
-Ani-
A bejegyzés trackback címe:
https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr31699488
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.