Két hete jártam Marcus ovijában, vittem a gyerekeknek egy hatalmas doboz, "gyári mese videokazettát", vagy ötven darabot. Marcinak amíg kicsi volt, szinte hetente vásároltunk egyet, majd felváltották a DVD lemezek, azoktól még nem akar megválni. :) Tóni is küldött a gyerekeknek egy doboz plüss állatkát, nagy volt az öröm. Jól esett újra az oviban lenni, megrohantak az emlékek már akkor, amikor leparkoltam az autómmal előtte. Eszembe jutottak az első napok, ami olyan nehéz szülőnek, gyermeknek, óvó néniknek egyaránt.... Az óvodavezető, óvó néni a barátom, megmutatta az épp szunyókáló gyerkőcöket, az ő kicsi babáit, bemutatta az új dolgozókat, és végigjártuk az óvodát. Nagyon szép minden, kevésből, szeretettel, és szülői segítséggel varázsolnak. Irigylem a munkájukat, szerintem gyerekekkel foglalkozni minden nehézsége mellett csodálatos dolog. Három fiókát neveltem fel, hamar elszaladt az idő, mindig szerettem gyerekek közt lenni, most is, búcsúzáskor eszembe ötlött, hogy hej, de szívesen elmennék hozzájuk dadusnak. :) Meghívtak, hogy amikor arra járok, ugorjak be hozzájuk, nézzem meg őket, és a hétfői "libás napra" is hivatalos voltam. Ilyenkor az ovisok, sötétedéskor lámpásokkal elindulnak, bejárják a főutcát, majd mindenkit vendégül látnak egy bögre meleg teára. Sajnos hétfőn esős, szélviharos idő volt, nem mentem el, mert biztos, hogy elmaradt. Livi azt mondta, bármilyen játékot találok itthon vihetem, mindennek örülnek.... Iszonyú mennyiséget dobozoltam már be a leendő unokáimnak, viszont még mindig tudom, hogy találok.... találni fogok, :)
Ovis Marcis, bulis képek...