Szokás szerint, vittem magammal könyveket Balcsira, nyaralás alatt mindig törekszem net mentesnek lenni, olvasni, és a családommal minél több időt együtt tölteni. Az elolvasott könyvek közül most egy olyat választottam, ami nagyon közel áll hozzám, mert történelmi dokumentumregény, és még mellette romantikus szerelmi történet is. Karácsonyra kapott könyveim egyike: Nemere Istvántól „Szerelmem Napóleon”. A könyv első lapját ráadásul az író aláírása „díszíti”.


  A „fülszöveget” nem írom le, azt bárhol elolvashatjátok, helyette az író Üzenetéből szeretnék idézni néhány mondatot:
”Eredeti lengyel és francia források alapján vetettem papírra a szép lengyel grófné és a világhódító császár szerelmét, annak összes szép és kevésbé szép eseményével együtt. Hazai források ezzel ilyen mélységben még sohasem foglalkoztak, magyar nyelven erről így sehol sem olvashattak. Felhívom a figyelmüket egy kis technikai „trükkre”. Napóleonnak szinte minden szavát, mondatát feljegyezték, amit kiejtett a száján, maga Walewska grófnő és mások is megtették ezt. Amiről bizonyos, hogy a császár mondta, vagy szerelmes levélben leírta, és minden forrásban ugyanúgy található – azt a mondatot dőlt betűkkel írtam. Ám amit nem olyan betűkkel szedtek ki e könyv lapjain, az is hitelesnek számít.”
Mariát tizenhat évesen egy nála ötven évvel idősebb grófhoz adták feleségül. A gróf csak addig étl vele házaséletet, míg a lány állapotos nem lett, majd szült neki egy fiúgyermeket. Közben Napóleon bevonult 1807-ben Varsóba de előtte az utolsó megállója Bronie városkában volt, ahová Maria cselédje ruhájában elszökött őt megnézni. Napóleonhoz közel került, aki a lányt nem tudta kiverni a fejéből, kinyomoztatta kicsoda, és mindenáron próbálta meghódítani. Végül sikerült, és a szerelem államérdekké nőtte ki magát, amihez az öreg gróf is áldását adta. Maria követte szerelmét szerte Európában, és egy fiúcskát is szült neki. Napóleon mellett volt sokáig, annak uralkodása alkonyáig, még a száműzetésben is meglátogatta, pedig akkor már a férfi szerelmet nem táplált iránta, azt inkább a császárnénak tartogatta, aki nem törődött száműzetésben lévő férjével. Annyit még elárulok, Maria megözvegyült, férjhez ment egy őt imádó férfihoz, még nem volt harminc éves, amikor megszülte harmadik fiát, majd nemsokkal ezután meghalt…. Napóleon Szent Ilona szigetén értesült az asszony haláláról. Maria halála előtt úgy rendelkezett, hogy testét vigyék haza Lengyelországba, de a szívét hagyják Franciaországban. A férje teljesítette óhaját, szívét egy urnába záratta, melyet a szobájában tartott, később pedig az ő halálával a párizsi Pére Lachaise temetőbe került, a d’Ormano-sírboltban ma is látható „Marie Laczynska, comtesse d’Ormano, décédée la 11 décembre 1817” felirattal. Szép, és jó olvasmány, szeretettel ajánlom.