Még nem említettem, Olaszországban ami nagyon drága az az autópálya használata, már pedig nagyobb távolságok megtételénél kikerülhetetlen. Nekünk átszámítva ez cirka harmincezer forintba került (oda-vissza, és azonkívül még egyszer, Marina di Massából autópályán mentünk el Firenzébe, viszont visszafelé a barátságosabb, "kisebb" utakat választottuk. Firenze Toscana fővárosa. Firenzébe beérve jó szolgálatot tesz a GPS, vagy egy firenzei térkép, mert a közúti tájékoztató tábláik katasztrofálisak. Az Arno folyó két partján, annak völgyében elterülő város nagyon nagy múltra tekint vissza, hosszú ideig a Medici család uralta. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. . A Santa Maria Novella Firenze egyik legjelentősebb temploma. Az azonos nevű pályaudvarral szemben áll, és a közelében van egy nagy parkolóház, melyet érdemes igénybe venni. ez sem olcsó, három euró óránként, de kényelmes, hűs, biztonságos, és minden látványosság "egy ugrásra van tőle".

Innen roppant gyorsan eltaláltunk a firenzei Dóm térre. Hangulatos utcákon keresztül vezetett az utunk.



Csodálatos látványban volt részünk, hihetetlenül szép, megható az épületegyüttes.



Battisero di San Giovanni épületének három gyönyörű bronzkapuja van, melyek Michelangelo szerint megérdemelnék, hogy a mennyország kapui legyenek. Mögötte bújik meg a képen a Cattedrale di Santa Maria del Fiore (Liliomos Mária).


A székesegyházat 1294-ben alapították. 1357-ben az eredeti terveket kibővítették. A gótikus székesegyházat a 16. század közepén kezdték építeni. A mai templom 169 m hosszú, 104 m széles, kupolája a laternával 107 m magas.



Az Európa negyedik legnagyobb katedrálisának számító Doumót 1296-ban kezdték építeni. Hatalmas méretét úgy tervezték, hogy az épület Firenze növekvő fontosságát tükrözze, valamint hogy elhomályosítsa a rivális Siena és Pisa dómjait. Az 1436-ban felszentelt épületet az ókor óta született legnagyobb kupola koronázza meg, amely a középkori mérnöki tudomány remekműve, és amelyet Filippo Brunelleschi tervezett. A sokszínű homlokzat gótikus utánzat, 1887-ből származik.


A dóm díszes külseje és a látszólag egyszerű belső tér közötti kontraszt nem is lehetne nagyobb. Érdemes megtekinteni a katedrális altemplomát, ahol a korábbi templomnak a Santa Reparatának maradványait láthatjuk, valamint a kupolát, amely bepillantást enged Brunelleschi mérnöki zsenialitásába, és fenséges kilátást nyújt Firenzére és a környező vidékre. Nekünk a belső, legalább is ahová beengedtek túl "egyszerűnek" tűnt...


A Firenzei Dóm Harangtornya-Campanille Giotto, a Dóm közvetlen szomszédja 84,7 méter magas. A firenzeiek csak Giotto tornyának nevezik.


Miután valamennyire fölocsúdtunk a gyönyörű látvány okozta alélt állapotunkból, tovább álltunk és újra roptuk a szépséges, hangulatos kis utcákat. Érdemes az Indán megnézni a fotóimat, ott többet láthattok ezekből is.



Betévedtünk ebbe a palotába is, közben megnéztem a neten ezt a kiállítást.... modern, formatervezett cuccok ilyen szép helyen... hm.. nem beszélve ezekben a műemlék épületekben lévő boltokról... ez itt a Leonardo da Vinci nevet viseli. :)


Szerintem bocsánatos bűn, hogy nem tudom mindennek a nevét, amin keresztüljutva aztán elértük az Uffizit és az azt körülvevő teret, épületeket.





Jaj itt már a szám is tátva maradt a csodálkozástól, és mennyi ember volt a téren! Lépni nem lehetett, mégis elfértek a festők, rajzolók, nem lökte meg őket senki, nyugodtan tudtak rajzolni. No itt érvényesül a mondás, hogy "Sok jó ember kis helyen is elfér."



A Baccio Bandinelli Hercules szobra a Plazo Vecchio bejáratánál.., Michelangello híres Dávid szobra látható, pontosabban annak csak egy másolata. Az eredetit 1873-ban átköltöztették az akadémiára.




Ezt a "szobrot" kiszúrtam már messziről, jaj de jó pofa! Adtam neki egy kis pénzikét, háláját forró kézfogással és nem akármilyen pillantásokkal fejezte ki. Hm..(ó pasinak tűnt) :)


Az Uffizi képtár előtt....



Ezt a festőt eltudtam volna nézni egy darabig, amint dolgozik...


Az árkádok alól, a hűvös udvarból kilépve, az Arno partján találtuk magunkat. Micsoda kalamajka! Az autósok, motorosok itt is a szívbajt hozzák az emberre. Egyszer csak hallom mellettem: - Minek engedik be ide a motorosokat! (magyarul) Felcsillant a szemem, majd válaszoltam: Ez így igaz, én sem értem!
Alkalmi honfitárs ismerősöm nagyon megörült, és utánam kiáltott vagy két sziát. :)


A Ponte Vecchio  hídon keresztül vezet egy folyosó, ami összeköti a Pitti-palotát az Uffizi galériával. ezzel folytatom majd a következő bejegyzésemet....