Jártamban-keltemben, és természetesen ha zöldben járok, mindig találok négylevelű lóherét. Anyánál fűnyírás előtt, tucatjával szoktam szedni, és persze nem egy helyről, itt-ott mindig felbukkan előttem egy. Olyan a szemem, mint a sasé, aki a pockot a legnagyobb fűben is kiszúrja. :) Tegnap találtam kilenc darabot, mire Anyika hozta a szemüvegét és lázasan elkezdett keresgélni.... Nagy örömére talált ő is egyet. Erről a négylevelű keresgélésről jut eszembe mindig a mondás, és jó nagyokat derülök rajta:
“Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket.” (Walter Chrysler)
No, remélem én nem járok így! :)
Most lottózzak vagy ne lottózzak? Hm... azt hiszem lottózni fogok, sőt ma veszek talán néhány sorsjegyet is. :)
Bár, ha a sorsomat nézem.... elégedett vagyok.... így jó szőröstül-bőröstül minden ahogy van, de azért....
"Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.." :)
Amikor megkérdezem a férjem, hogy miért nem lottózik, hisz szűz kéz, biztosan nyerő lenne...akkor azt szokta mondani: "Én már nyertem az életben, amikor megismertelek téged!" :) Hát nem aranyos?