Vasárnap kint voltam az Index falon, hozott közel háromezer látogatót a blogomra, szerencsére a "trollok" nem édesszájúak. :) Nem szoktam dicsekedni, hisz nem egyszer megugrott az olvasottság ez alatt az öt év alatt. Tavaly kétszer is átléptem a hétezret, a "trollok" sem bosszantottak fel, örültem, hogy az írásaimat érdemesnek tartották a "nagyok" kitenni a címlapokra. Ejnye, akkor most kicsit dicsekedtem! :)

A tegnapi bejegyzéshez: Hát nem elhagyta a gyerkőc az úszószerkóval a sporttáskát! Ennyi, nem ragozom, ma még keresni fogja. Néha tudok haragudni az efféle megérzéseimre, mondhatnánk persze mert a gyerekem, ismerem, de... Működik ez másokkal szemben is, nagyon erős empátiás készséggel rendelkezem. Döbbenetes jósálmaim váltak valóra, volt, hogy egy barátnak meséltem el a különös álmot, aminek főszereplője ő volt, és bizony sajnálatos de pontról-pontra vele az meg is történt. A megérzéseim nem szoktak becsapni, megtanultam, hogy hallgatnom kell rájuk. Ennek ellenére előfordul, hogy kockáztatok, persze óvatos játékos vagyok, amit úgy érzek, hogy be lehet vállalni, próba szerencse, az had jöjjön. Kell az élethez egy bizonyos fokú bátorság is! Szeretem az embereket beszélgetés közben "megfejteni", néha elég csak egy pillantás. Ezzel kapcsolatban viszont volt már kellemes csalódásom, tévedésem is. Nem bírom ki.... bocs. de az írásról egy fél mondat... Az tud csalóka lenni, persze ez is attól függ kinek. :) Olvastam egy "kiművelt" kommentet, a régebbiekhez viszonyítva, műveletlen embertől, nem nálam, és nem is oly rég. Basszus tuti, hogy egy napot töltött az illető böngészéssel, sorainak cicomázásával, szavankénti nyáladzás az egész. Nem baj, jót tesz neki, addig is művelődik. :) Anyikának felolvastam, elsőre ez jött le neki is belőle. Most csipkelődtem, fúj! Ez is én vagyok! :) Én legalább nem játszom meg magamat! :)

Tegnap elég sokat feküdtem, a gyógyszerek, amiket szedek szó szerint levernek. A mumpsz nálam hatalmas kérdőjel, mivel villám gyors lefolyású volt, vagy tényleg a gyógyszerek ennyire "betaláltak". Azt hiszem túl vagyok rajta, jól érzem magam! Kihagytam a szülőit hétfőn, Tanár úrral lebeszéltem, jövőhéten bepótoljuk. Gyönyörű idő volt tegnap, készítettem egy két képet a házkörül nyíló virágocskákról.
Nem sok virágom van, nem szeretem a virágágyásokat, imádom az olyan kertet, amilyen a miénk: Amelynek pázsitja tavasszal a gyermekláncfűtől sárgállik, nyáron pedig tele van százszorszéppel, és haragszom amikor Apci a fűnyíróval levágja őket. Szeretem a fákat, a bokrokat benne, pátyolgatom az óriási bojtorjánt, ami gyönyörű bogáncsokat fejleszt, csak ha szárad, akkor vágom le, nehogy Bandi szőrébe ragadjon. Nem engedem kivágni a kőfal mellett sövényként húzódó vérehulló fecskefűt, mert édes kicsi sárga virágai vannak, Marcinak az uszodában  összeszedett futószemölcseit meggyógyítottam vele.
Nárciszból még csak néhány virágzik...
Rengeteg világoskék ibolyám van, félszigetként kúszik már bele az is a pázsitba. Pár éve szereztem egy trombitavirág tövet, gyönyörű ahogy ellepi nyáron a garázs oldalát. Van még rózsám néhány bíborszínű tő, és pünkösdirózsám két bokor. És még ki tudja mi, majd ha nyílik, mert olyan az én kertem, olyan szenvedélyes és szertelen, akárcsak én, igazi "vadóc kert". Amit minden évben ültetünk, vagyis Tamáskám ültet, mert én addig húzom.... az az estike (ha odamegyek közéjük, akkor nappalika is van).  :) Több színben virítanak, illatoznak alkonyatkor, ősszel mindig rengeteg magocskát gyűjtök a virágok kelyheiből. Viszont a hatalmas cserepek, és virágládák a gyengéim, amint lehet rohanok a piacra és virágosítom a lépcsőt, teraszt mindent. Muskátlikat, csalánvirágokat teleltetek, dugványokat teszek el belőlük, most is van az ablakban olyan muskátli, ami nemsokára virágzik. Bár ha tudnátok mennyire utálok a földben turkálni, mennyit halogatom az átültetgetést. Ezekhez a növényekhez beszélni szoktam, simogatom szeretgetem őket, akár a vadvirágaimat. :) A szobanövények sosem tartoztak igazán a kedvenceim közé... a vágott virágot is csak módjával szeretem. :) Virágboltom volt, ezért sokszor a házamat is ellepték a virágok, főleg miután végleg bezártam, és haza kellett vinnem egy csomó cserepes virágot. 
Anya szedett nekem egy kis gyógycsokrot....
Azért egy füvészkertben eltudnám képzelni az életem. :)
Cilikével találtunk egy vakondtúráson lévő ibolyacsokrot :)
Bírom, hogy még télen is a napelemes vakondcsapdák búgása hallatszott.... ennek ellenére tele van a pázsit vakondtúrással, szerintem megkedvelték.... :)
Most éppen a változatosság kedvéért eleredt az eső.... már annyira hiányzott :P